Jobho 29
1 Jobho akapfuurira mberi nokutaura kwake achiti:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 “Haiwa ndinoshuva sei mwedzi yakapfuura, iwo mazuva andairindirwa naMwari,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 mwenje wake pawaivhenekera pamusoro pangu uye ndaivhenekerwa nechiedza chake ndichifamba murima!
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Haiwa, iwo mazuva andakanga ndichine simba, ushamwari hwaMwari chaihwo huchiropafadza imba yangu,
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Wamasimba Ose paakanga achineni uye vana vangu pavakanga vakandipoteredza,
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 painyorovedzwa nzira yangu noruomba, uye dombo richindidururira hova dzamafuta omuorivhi.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 “Pandakaenda kusuo reguta ndikandogara muchivara,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 majaya akandiona akatsaukira parutivi uye vatana vakasimuka;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 vakuru vakaramba kutaura vakafumbira miromo yavo namaoko avo;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 manzwi avakuru akanyararidzwa, uye ndimi dzavo dzikanamira kumusoro kwemiromo yavo.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Vose vakandinzwa vakataura zvakanaka pamusoro pangu, uye vose vakandiona vakandirumbidza,
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 nokuti ndakanunura varombo vaichemera rubatsiro, uye nherera dzakanga dzisina anobatsira.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 Munhu akanga ofa akandiropafadza; ndakaita kuti mwoyo wechirikadzi uimbe.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Ndakafuka kururama sechipfeko changu; kururamisira kwaiva nguo yangu nenguwani yangu.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Ndakanga ndiri meso kumapofu namakumbo kuzvirema.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 Ndakanga ndiri baba kuna vanoshayiwa; ndaimiririra mhaka yomutorwa.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Ndakavhuna meno emunhu akanga akaipa, ndikabvuta chaakanga akaruma.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 “Ndakafunga kuti, ‘Ndichafira mumba mangu, mazuva angu awanda sejecha.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Midzi yangu ichasvika kumvura, uye dova richava pamatavi angu usiku hwose.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Kukudzwa kwangu kucharamba kuri kutsva pandiri, uta hucharamba huri hutsva muruoko rwangu.’
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 “Vanhu vakanditeerera vachitarisira kwazvo, vanyerere vakamirira kurayira kwangu.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Shure kwokutaura kwangu, ivo havana kuzotaurazve; mashoko angu akawira panzeve dzavo zvinyoronyoro.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Vakandimirira kunge vakamirira mvura yomupfunhambuya, uye vakanwa mashoko angu kunge mvura yechirimo.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Pandakanyemwerera kwavari havana kuzvitenda; chiedza chechiso changu chaikosha kwavari.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Ndakavasarudzira nzira ini ndokugara saishe wavo; ndakagara samambo pakati pamauto ake; ndakanga ndakaita somunhu anonyaradza vanochema.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
