Psalmi 74
1 Zašto se, Bože, srdiš na nas dugo; dimi se gnjev tvoj na ovce paše tvoje?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Opomeni se sabora svojega, koji si stekao od starine, iskupio sebi u našljednu državu, gore Siona, na kojoj si se naselio.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Podigni stope svoje na stare razvaline: sve je razrušio neprijatelj u svetinji.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Rièu neprijatelji tvoji na mjestu sabora tvojih, svoje obièaje postavljaju mjesto naših obièaja.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Vidiš, oni su kao onaj koji podiže sjekiru na spletene grane u drveta.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 Sve u njemu što je rezano razbiše sjekirama i bradvama.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 Ognjem sažegoše svetinju tvoju; na zemlju obalivši oskvrniše stan imena tvojega.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 Rekoše u srcu svojem: potrimo ih sasvijem. Popališe sva mjesta sabora Božijih na zemlji.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Obièaja svojih ne vidimo, nema više proroka, i nema u nas ko bi znao dokle æe to trajati.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Dokle æe se, Bože, rugati nasilnik? hoæe li dovijeka protivnik prkositi imenu tvojemu?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Zašto ustavljaš ruku svoju i desnicu svoju? Pruži iz njedara svojih, i istrijebi ih.
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Bože, care moj, koji od starine tvoriš spasenje posred zemlje!
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Ti si silom svojom raskinuo more, i satro glave vodenim nakazama.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Ti si razmrskao glavu krokodilu, dao ga onima koji žive u pustinji da ga jedu.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Ti si otvorio izvore i potoke, ti si isušio rijeke koje ne presišu.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Tvoj je dan i tvoja je noæ, ti si postavio zvijezde i sunce.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Ti si utvrdio sve krajeve zemaljske, ljeto i zimu ti si uredio.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Opomeni se toga, neprijatelj se ruga Gospodu, i narod bezumni ne mari za ime tvoje.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Ne daj zvijerima duše grlice svoje, nemoj zaboraviti stada stradalaca svojih zasvagda.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Pogledaj na zavjet; jer su sve peæine zemaljske pune stanova bezakonja.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Nevoljnik nek se ne vrati sramotan, ništi i ubogi neka hvale ime tvoje.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Ustani, Bože, brani stvar svoju, opomeni se kako ti se bezumnik ruga svaki dan!
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Ne zaboravi obijesti neprijatelja svojih, vike, koju jednako dižu protivnici tvoji!
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
