Poslovice 1
1 Prièe Solomuna sina Davidova, cara Izrailjeva,
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 Da se poznaje mudrost i nastava, da se razumiju rijeèi razumne,
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 Da se prima nastava u razumu, u pravdi, u sudu i u svemu što je pravo,
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 Da se daje ludima razboritost, mladiæima znanje i pomnjivost.
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 Mudar æe slušati i više æe znati, i razuman æe steæi mudrost,
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 Da razumije prièe i znaèenje, rijeèi mudrijeh ljudi i zagonetke njihove.
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 Poèetak je mudrosti strah Gospodnji; ludi preziru mudrost i nastavu.
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 Slušaj, sine, nastavu oca svojega, i ne ostavljaj nauke matere svoje.
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 Jer æe biti vijenac od milina oko glave tvoje, i grivna na grlu tvom.
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 Sine moj, ako bi te mamili grješnici, ne pristaj;
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 Ako bi rekli: hodi s nama da vrebamo krv, da zasjedamo pravome ni za što;
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 Svakojakoga blaga dobiæemo, napuniæemo kuæe svoje plijena;
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 Bacaæeš ždrijeb svoj s nama; jedan æe nam tobolac biti svjema;
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 Sine moj, ne idi na put s njima, èuvaj nogu svoju od staze njihove.
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 Jer nogama svojim trèe na zlo i hite da proljevaju krv.
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 Jer se uzalud razapinje mreža na oèi svakoj ptici;
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 A oni vrebaju svoju krv i zasjedaju svojoj duši.
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 Taki su putovi svijeh lakomijeh na dobitak, koji uzima dušu svojim gospodarima.
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 Premudrost vièe na polju, na ulicama pušta glas svoj;
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 U najveæoj vrevi vièe, na vratima, u gradu govori svoje besjede:
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 Ludi, dokle æete ljubiti ludost? i potsmjevaèima dokle æe biti mio potsmijeh? i bezumni dokle æe mrziti na znanje?
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 Obratite se na karanje moje; evo, izasuæu vam duh svoj, kazaæu vam rijeèi svoje.
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 Što zvah, ali ne htjeste, pružah ruku svoju, ali niko ne mari,
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 Nego odbaciste svaki savjet moj, i karanja mojega ne htjeste primiti;
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 Zato æu se i ja smijati vašoj nevolji, rugaæu se kad doðe èega se bojite;
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 Kad kao pustoš doðe èega se bojite, i pogibao vaša kao oluja kad doðe, kad navali na vas nevolja i muka.
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 Tada æe me zvati, ali se neæu odazvati; rano æe tražiti, ali me neæe naæi.
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 Jer mrziše na znanje, i straha Gospodnjega ne izabraše;
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 Ne pristaše na moj svjet, i preziraše sva karanja moja.
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 Zato æe jesti plod od putova svojih, i nasitiæe se savjeta svojih.
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 Jer æe lude ubiti mir njihov, i bezumne æe pogubiti sreæa njihova.
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 Ali ko me sluša, boraviæe bezbrižno, i biæe na miru ne bojeæi se zla.
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
