Salmenes 90
1 Ei bøn av gudsmannen Moses. Herre, du hev vore ei livd for oss frå ætt til ætt.
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 Fyrr fjelli vart til, og du skapte jordi og heimen, ja frå æva og til æva er du Gud.
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 Du let menneskja venda um til dust og segjer: «Vend um att, de menneskjeborn!»
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 For tusund år er i dine augo som dagen i går når han lid, som ei vakt um natti.
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 Du riv deim burt som i flaum, dei vert som ein svevn, um morgonen er dei som groande graset;
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 um morgonen blømer det og gror, um kvelden visnar det burt og turkast upp.
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 For me hev forgjengest ved din vreide, og ved din harm er me burtskræmde.
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 Du hev sett våre misgjerder for augo dine, vår løynde synd i ljoset frå di åsyn.
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 For alle våre dagar er framfarne i din vreide, me hev livt våre år til ende som ein sukk.
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 Vår livstid, ho varer sytti år, og når der er mykje kraft, åtteti år, og jamvel det stoltaste er møda og fåfengd, for snart er det framfare, og me flaug burt.
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 Kven kjenner styrken i din vreide og din harm, soleis som ein bør ottast deg?
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 Å telja våre dagar, det lære du oss, at me kann få visdom i hjarta.
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 Vend um, Herre! Kor lenge? Og lat det gjera deg vondt for tenarane dine!
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 Metta oss med di miskunn når morgonen renn, so vil me fegnast og gleda oss alle våre dagar!
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 Gled oss etter dei dagar du hev bøygt oss, etter dei år me hev set ulukka!
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 Lat di gjerning syna seg for tenarane dine og din herlegdom yver deira born!
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 Og Herren, vår Guds ynde vere yver oss, og det våre hender gjer, gjeve du framgang for oss, ja, det våre hender gjer, det gjeve du framgang!
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
