< Salmenes 89 >
1 Ein salme til lærdom av ezrahiten Etan. Um Herrens miskunns verk vil eg æveleg syngja frå ætt til ætt vil eg med min munn forkynna hans truskap.
Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
2 For eg segjer: Æveleg vert miskunn uppbygd, i himmelen gjer du din truskap fast.
Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
3 «Eg hev gjort ei pakt med min utvalde, eg hev svore for David, tenaren min:
Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
4 «Æveleg vil eg grunnfesta ditt avkjøme, og eg vil byggja din kongsstol frå ætt til ætt.»» (Sela)
mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
5 Og himmelen prisar di undergjerning, Herre, og din truskap fær pris i samlingi av dei heilage.
És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
6 For kven i dei høge skyer likjest Herren? Kven er lik Herren millom gudesøner?
Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
7 Ein Gud som er ovskræmeleg i løynderådet til dei heilage, og til rædsla for alle som er ikring honom.
Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
8 Herre, allhers drott, kven er sterk som du, Herre? Og din truskap er kringum deg.
Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
9 Du råder yver havsens ovmod; når bylgjorne i det reiser seg, stiller du deim.
Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
10 Du hev slege Rahab sund som ein ihelslegen, med din sterke arm hev du spreidt dine fiendar.
Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
11 Himmelen er din, og jordi er di; jordriket og alt som er i det, hev du grunnlagt.
Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
12 Nord og sud hev du skapt; Tabor og Hermon fegnast i ditt namn.
Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
13 Du hev ein arm med velde; sterk er di hand, høg er di høgre hand.
Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
14 Rettferd og rett er grunnvoll for din kongsstol; miskunn og truskap gjeng fyre di åsyn.
Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
15 Sælt er det folk som kjenner til glederop; i ljoset frå ditt andlit skal dei ferdast.
Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
16 I ditt namn fegnast dei all dagen, og ved di rettferd vert dei upphøgde.
Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
17 For du er prydnaden i deira styrke, og ved din godhug lyfter du upp vårt horn.
Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
18 For Herren høyrer vår skjold til, og vår konge til Israels Heilage.
Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
19 Den gong tala du i ei syn til dine trugne og sagde: «Eg hev lagt hjelp i handi på ein veldug, eg hev upphøgt ein ungdom av folket.
Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
20 Eg hev funne David, tenaren min, med min heilage olje hev eg salva honom.
megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
21 Mi hand skal alltid vera med honom, og min arm skal styrkja honom.
A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
22 Fienden skal ikkje trengja honom, og den urettferdige skal ikkje kua honom.
Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
23 Men eg vil krasa hans motstandarar for hans åsyn, og slå deim som hatar honom.
Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
24 Og min truskap og mi miskunn skal vera med honom, og i mitt namn skal hans horn verta upplyft.
Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
25 Eg vil leggja hans hand på havet og hans høgre hand på elvarne.
Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
26 Han skal ropa til meg: «Du er min far, min Gud og mitt frelse-fjell!»
Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
27 Og eg vil setja honom til den fyrstefødde, til den høgste av kongarne på jordi.
én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
28 Mi miskunn imot honom vil eg æveleg halda ved lag, og mi pakt skal standa fast for honom.
Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
29 Og eg vil halda uppe hans avkjøme til æveleg tid, og hans kongsstol so lenge himmelen varer.
Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
30 Dersom hans born forlet mi lov og ikkje vandrar etter mine domar,
Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
31 dersom dei bryt mine bodord og ikkje held mine fyresegner,
ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
32 då vil eg heimsøkja deira misgjerd med ris og deira skuld med plågor.
vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
33 Men mi miskunn vil eg ikkje taka frå honom, og ikkje vil eg svika i min truskap.
De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
34 Eg vil ikkje brjota mi pakt og ikkje brigda ordi frå mine lippor.
Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
35 Eitt hev eg svore ved min heilagdom, sanneleg, for David vil eg ikkje ljuga.
Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
36 Hans avkjøme skal vera til æveleg tid, og hans kongsstol som soli for mi åsyn.
Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
37 Som månen skal han standa æveleg, og vitnet i skyi er trufast.» (Sela)
mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
38 Og du hev støytt burt og forsmått, du hev vorte harm på den du hev salva.
De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
39 Du hev rist av deg pakti med din tenar, du hev skjemt hans kruna og kasta henne på jordi.
Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
40 Du hev brote ned alle murarne hans, du hev gjort hans festningar til grusdungar.
Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
41 Alle som fer fram på vegen, plundrar honom, han hev vorte til spott for grannarne sine.
kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
42 Du hev upphøgt den høgre hand til hans motstandarar, du hev gjort alle hans fiendar glade.
Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
43 Du hev og late og hans sverdsegg vika, og hev ikkje halde honom uppe i striden.
Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
44 Du hev gjort ende på hans glans og kasta hans kongsstol til jordi.
Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
45 Du hev korta av hans ungdoms dagar, du hev lagt skam yver honom. (Sela)
Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
46 Kor lenge, Herre, vil du løyna deg æveleg? Kor lenge skal din harm brenna som eld?
Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
47 Kom då i hug kor stutt mitt liv er, og kor forgjengelege du hev skapt alle menneskjeborn.
Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
48 Kven fær vel liva og ikkje sjå dauden? Kven friar si sjæl frå helheims vald? (Sela) (Sheol )
Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla. (Sheol )
49 Herre, kvar er dine nådegjerningar frå fordoms tid, som du med eid lova David i din truskap?
Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
50 Herre, kom i hug den skam som ligg yver dine tenarar, at eg må bera i fanget alle dei mange folk,
Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
51 at dine fiendar spottar, Herre, at dei spottar hans fotspor som du hev salva.
melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
52 Lova vere Herren æveleg! Amen, amen!
Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!