Salmenes 78
1 En læresalme av Asaf. Lytt, mitt folk, til min lære, bøi eders ører til min munns ord!
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 Jeg vil oplate min munn med tankesprog, jeg vil la utstrømme gåtefulle ord fra fordums tid.
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 Det vi har hørt og vet, og det våre fedre har fortalt oss,
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 det vil vi ikke dølge for deres barn, men for den kommende slekt fortelle Herrens pris og hans styrke og de undergjerninger som han har gjort.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Han har reist et vidnesbyrd i Jakob og satt en lov i Israel, som han bød våre fedre å kunngjøre sine barn,
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 forat den kommende slekt, de barn som skulde fødes, kunde kjenne dem, kunde stå frem og fortelle dem for sine barn
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 og sette sitt håp til Gud og ikke glemme Guds gjerninger, men holde hans bud
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 og ikke være som deres fedre, en opsetsig og gjenstridig slekt, en slekt som ikke gjorde sitt hjerte fast, og hvis ånd ikke var trofast mot Gud.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 Efra'ims barn, de rustede bueskyttere, vendte om på stridens dag.
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 De holdt ikke Guds pakt og vilde ikke vandre i hans lov,
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 og de glemte hans store gjerninger og de under som han hadde latt dem se.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 For deres fedres øine hadde han gjort under i Egyptens land, på Soans mark.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 Han kløvde havet og lot dem gå gjennem det og lot vannet stå som en dynge.
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 Og han ledet dem ved skyen om dagen og hele natten ved ildens lys.
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 Han kløvde klipper i ørkenen og gav dem å drikke som av store vanndyp.
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 Og han lot bekker gå ut av klippen og vann flyte ned som strømmer.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 Men de blev ennu ved å synde mot ham, å være gjenstridige mot den Høieste i ørkenen.
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 Og de fristet Gud i sitt hjerte, så de krevde mat efter sin lyst.
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 Og de talte mot Gud, de sa: Kan vel Gud dekke bord i ørkenen?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Se, han har slått klippen så det fløt ut vann, og bekker strømmet over; mon han også kan gi brød, eller kan han komme med kjøtt til sitt folk?
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Derfor, da Herren hørte det, harmedes han, og ild optendtes mot Jakob, og vrede reiste sig mot Israel,
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 fordi de ikke trodde på Gud og ikke stolte på hans frelse.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Og han gav skyene der oppe befaling og åpnet himmelens porter.
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 Og han lot manna regne over dem til føde og gav dem himmelkorn.
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Englebrød åt enhver; han sendte dem næring til mette.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Han lot østenvinden fare ut i himmelen og førte sønnenvinden frem ved sin styrke.
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Og han lot kjøtt regne ned over dem som støv og vingede fugler som havets sand,
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 og han lot dem falle ned midt i deres leir, rundt omkring deres boliger.
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Og de åt og blev såre mette, og det de lystet efter, gav han dem.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 De hadde ennu ikke latt fare det de lystet efter, ennu var deres mat i deres munn,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 da reiste Guds vrede sig mot dem, og han herjet blandt deres kraftfulle menn, og Israels unge menn slo han ned.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Med alt dette syndet de enda og trodde ikke på hans undergjerninger.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 Derfor lot han deres dager svinne bort i tomhet og deres år i forskrekkelse.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Når han herjet blandt dem, da spurte de efter ham og vendte om og søkte Gud
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 og kom i hu at Gud var deres klippe, og den høieste Gud deres gjenløser.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 Men de smigret for ham med sin munn og løi for ham med sin tunge.
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 Og deres hjerte hang ikke fast ved ham, og de var ikke tro mot hans pakt.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 Men han, han er miskunnelig, han tilgir misgjerning og forderver ikke; mange ganger lot han sin vrede vende om og lot ikke all sin harme bryte frem.
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 Og han kom i hu at de var kjød, et åndepust som farer avsted og ikke kommer tilbake.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Hvor titt var de ikke gjenstridige mot ham i ørkenen, gjorde ham sorg på de øde steder!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 Og de fristet Gud på ny og krenket Israels Hellige.
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 De kom ikke hans hånd i hu den dag han forløste dem fra fienden,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 han som gjorde sine tegn i Egypten og sine under på Soans mark.
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 Han gjorde deres elver til blod, og sine rinnende vann kunde de ikke drikke.
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 Han sendte imot dem fluesvermer som fortærte dem, og frosk som fordervet dem.
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 Og han gav gnageren deres grøde og gresshoppen deres høst.
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 Han slo deres vintrær ned med hagl og deres morbærtrær med haglstener.
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 Og han overgav deres fe til haglet og deres hjorder til ildsluer.
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 Han slapp sin brennende vrede løs mot dem, harme og forbitrelse og trengsel, en sending av ulykkes-bud.
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 Han brøt vei for sin vrede, sparte ikke deres sjel for døden, overgav deres liv til pesten.
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 Og han slo alle førstefødte i Egypten, styrkens førstegrøde i Kams telter.
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 Og han lot sitt folk bryte op som en fåreflokk og førte dem som en hjord i ørkenen.
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 Og han ledet dem tryggelig, og de fryktet ikke, men havet skjulte deres fiender.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 Og han førte dem til sitt hellige landemerke, til det berg hans høire hånd hadde vunnet.
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 Og han drev hedningene ut for deres åsyn og lot deres land tilfalle dem som arvedel og lot Israels stammer bo i deres telter.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 Men de fristet Gud, den Høieste, og var gjenstridige mot ham, og de aktet ikke på hans vidnesbyrd.
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 De vek av og var troløse, som deres fedre, de vendte om, likesom en bue som svikter.
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 Og de vakte hans harme med sine offerhauger og gjorde ham nidkjær med sine utskårne billeder.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Gud hørte det og blev vred, og han blev såre kjed av Israel.
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 Og han forlot sin bolig i Silo, det telt han hadde opslått blandt menneskene.
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 Og han overgav sin styrke til fangenskap og sin herlighet i fiendens hånd.
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 Og han overgav sitt folk til sverdet og harmedes på sin arv.
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 Ild fortærte dets unge menn, og dets jomfruer fikk ingen brudesang.
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 Dets prester falt for sverdet, og dets enker holdt ikke klagemål.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Da våknet Herren som en sovende, som en helt som jubler av vin.
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 Og han slo sine motstandere tilbake, påførte dem en evig skam.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 Og han forkastet Josefs telt og utvalgte ikke Efra'ims stamme,
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 men han utvalgte Juda stamme, Sions berg som han elsket.
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 Og han bygget sin helligdom lik høie fjell, lik jorden, som han har grunnfestet for evig tid.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Og han utvalgte David, sin tjener, og tok ham fra fårehegnene;
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 fra de melkende får som han gikk bakefter, hentet han ham til å vokte Jakob, sitt folk, og Israel, sin arv.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 Og han voktet dem efter sitt hjertes opriktighet og ledet dem med sin forstandige hånd.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
