Yobu 29
1 Yobu n’ayongera okwogera nti,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 “Nga nneegomba emyezi egyayita, ennaku Katonda mwe yali nga y’andabirira,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 ettaala ye bwe yayakiranga omutwe gwange, n’ekitangaala kye bwe kyanjakiranga nga ntambulira mu kizikiza.
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Mu biro we nabeerera ow’amaanyi, omukwano gwa Katonda omuyitirivu nga gukuuma amaka gange,
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Ayinzabyonna bwe yali ng’akyali nange n’abaana bange nga bakyanneetoolodde,
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 n’ekkubo lyange nga lisiigiddwa omuzigo n’olwazi nga lunfukirira omugga ogw’amafuta.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 “Bwe nalaganga ku mulyango gw’ekibuga ne ntuula ku ntebe mu kifo we baakubiranga enkiiko,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 abavubuka abato bandabanga ne badda ebbali, abakadde ne basituka ne bayimirira;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 abakungu ab’oku ntikko ne balekeraawo okwogera, ne bakwata ne ku mimwa;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 ab’ebitiibwa ne balekeraawo okwogera, ennimi zaabwe ne zeesibira waggulu mu kamwa.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Buli kutu okwampuliranga nga kwesiima, era n’abo abandabanga nga basiima
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 kubanga nawonyanga abaavu abaakaabiranga obuyambi, n’abatalina bakitaabwe abatalina abayamba.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 Omusajja ng’afa, y’ansabira omukisa, ne ndeetera omutima gwa nnamwandu okuyimba.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Ne nnyambala obutuukirivu ng’engoye zange, obwenkanya bwe bwali omunagiro gwange era ekitambala kye neesiba ku mutwe.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Nnali maaso g’abamuzibe era ebigere by’abalema.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 Nnali kitaawe w’abanaku, ne nneyama okuwolereza besimanyiiko.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Namenyanga amannyo g’abakozi b’ebibi, ne nziggya mu kamwa kaabwe, be baali bakutte.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 “Nalowooza nti, ‘Ndifiira mu nnyumba yange nga mpezezza ennaku zange nga nnyingi ng’omusenyu ogw’oku nnyanja.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Omulandira gwange gulituuka mu mazzi, era n’omusulo gulibeera ku ttabi lyange okukeesa obudde.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Ekitiibwa kyange tekirikaddiwa mu nze, n’omutego gwange ogw’akasaale gusigale nga tegukaddiye mu mukono gwange.’
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 “Abantu beesunganga okumpuliriza, nga balindirira mu kasirise amagezi gange.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Bwe namalanga okwogera, nga tewaba addayo kwogera, ebigambo byange byagwanga mpola mpola mu matu gaabwe.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Bannindiriranga ng’enkuba ne banywa ebigambo byange ng’enkuba eya ttoggo.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Bwe nabamwenyeranga nga tebakikkiriza; ekitangaala ky’oku maaso gange kyali kya muwendo gye bali.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Nabasalirangawo eky’okukola, ne ntuula nga kabaka n’amaggye ge; nnali ng’abo ababeesabeesa abakungubazi.”
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
