Ījaba 40
1 Un Tas Kungs atbildēja Ījabam un sacīja:
És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:
2 Vai vainotājs ies tiepties ar to Visuvareno? Kas Dievu pamāca, lai uz to atbild!
Pörölni mer-e a Mindenhatóval a gáncsoló? Istennek a feddője feleljen rá!
3 Bet Ījabs atbildēja Tam Kungam un sacīja:
S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:
4 Redzi, es esmu mazs, ko lai es Tev atbildu? Es likšu roku uz muti.
Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet;
5 Es reiz esmu runājis, bet vairs neatbildēšu; un otru reiz, bet vairs to nedarīšu.
egyet szóltam – nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.
6 Un Tas Kungs atbildēja Ījabam no vētras un sacīja:
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
7 Apjoz jel kā vīrs savus gurnus, tad Es tev gribu vaicāt, un tu mani māci.
Övezd csak fel férfiként ágyékidat, hadd kérdelek s te tudasd velem.
8 Vai tu Manu tiesu iznīcināsi, vai tu Mani pazudināsi, ka tu būtu taisns?
Vajon ítéletemet bontod-e meg, kárhoztatsz engem, hogy neked legyen igazad?
9 Jeb vai tev ir tāds elkonis kā tam stipram Dievam, vai tev ir pērkona balss kā viņam?
Hát van-e karod olyan mint Istené, és olyan hanggal. dörögsz-e mint ő?
10 Aptērpies tad ar greznību un augstību, un apģērbies ar lielu godu un godību.
Ékesítsd csak magadat büszkeséggel és fenséggel, dicsőséget és díszt ölts fel!
11 Izgāz savas dusmības bardzību, un uzlūko visus lepnos un pazemo tos.
Szórd szét haragod kitöréseit, s láss minden büszkét és alacsonyítsd le;
12 Uzlūko visus lepnos un gāz tos zemē un satriec tos bezdievīgos savā vietā.
láss minden büszkét és alázd meg és zúzd össze a gonoszokat a maguk helyén;
13 Guldi tos kapā pīšļos un sedz viņu vaigus ar tumsību.
rejtsd el őket a porba egyaránt, kötözd le arczukat a rejtekbe:
14 Tad arī Es tevi teikšu, ka tava labā roka tev palīdzējusi.
akkor én is magasztallak téged, hogy tenjobbod segít neked.
15 Redzi nu, beēmots (upes-zirgs), ko Es līdz ar tevi esmu radījis, ēd zāli kā vērsis.
Íme csak a víziló, melyet alkottam, mint tégedet: füvet eszik mint a marha.
16 Redzi jel, viņa spēks ir viņa gurnos un viņa stiprums viņa vēdera dzīslās.
Íme csak, derekában van az ereje, és hatalma hasának izmaiban.
17 Viņš kustina savu asti kā ciedra koku, viņa cisku dzīslas kopā ir sapītas.
Mereszti farkát, akár a czédrus, czombjainak inai összefonódnak.
18 Viņa kauli ir kā ciets varš, viņa locekļi kā dzelzs mieti.
Csontjai érczcsatornák, tagjai akár a vasdorong.
19 Viņš ir Dieva ceļu pirmais; kas viņu radījis, Tas viņam devis savu zobenu.
Ő Isten útjainak eleje, a ki alkotta, oda nyújtotta kardját
20 Kalni viņam izdod barību, un tur trencās visi lauka zvēri.
Mert takarmányt a hegyek teremnek neki, s a mező minden vadja játszadozik ott.
21 Koku biezumā viņš apgulstas, niedrēs un dūņās paslēpies.
Lótuscserjék alatt fekszik, nádnak és mocsárnak rejtekében.
22 Koku biezums viņu apsedz ar savu ēnu, upes kārkli viņu apslēpj.
Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.
23 Redzi, kad upe plūst, tad viņš nedreb, viņš ir drošs, kad Jardāne pat līdz viņa mutei celtos.
Ha folyam szorongatja, nem ijed meg, bizakodik, midőn egy Jordán tör szájába.
24 Vai viņu var gūstīt, viņa acīm redzot? vai viņam virvi var vilkt caur nāsīm?
Szemei láttára megfoghatni-e őt, tőrökkel átlyukasztva az orrát?
