Ījaba 39
1 Vai tu zini to laiku, kad mežu kazas dzemdē, vai tu esi manījis stirnu dzemdēšanu?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Vai tu vari skaitīt tos mēnešus, kad tās nesās, un vai zini to laiku, kad tās vedās,
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 Kad tās lokās, saviem bērniem liek izplēsties cauri un nokrata savas sāpes?
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Viņu bērni nāk spēkā, uzaug laukā, tie iziet un neatgriežas pie tām atpakaļ.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Kas meža ēzelim licis vaļā staigāt, un kas tā zvēra saites ir atraisījis,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Kam Es klajumu esmu devis par māju un tuksnesi par dzīvokli?
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 Viņš apsmej pilsētas troksni, un dzinēja brēkšanu tas nedzird.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 Tas dzenās pa kalniem, kur viņam ir barība, un meklē visādu zaļu zāli.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Vai tu domā, ka meža vērsis tev kalpos, vai tas naktī paliks pie tavas siles?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Vai tu meža vērsi ar dzeņaukstēm māki piesiet pie arkla, vai tas pēc tava prāta ecēs ielejās?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Vai tu uz to vari paļauties, ka tam daudz spēka, un viņu ņemsi savā darbā?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Vai tu viņam vari uzticēt, ka tas tev atkal savāks tavu izsējumu un savedīs tavā piedarbā?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 Strausa spārni jautri plivinājās, vai tie ir mīlīgi, kā stārķa spārni un spalvas?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 Tas savas olas atstāj zemē, lai smiltīs silst,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 Un aizmirst, ka kāja tās var samīt, un lauka zvēri tās var samīdīt.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 Tas nežēlo savus bērnus, tā kā tie tam nepiederētu; un ka velti dējis, par to tas nebēdā.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 Jo Dievs tam atņēmis gudrību un nav devis daļu pie saprašanas.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 Bet kad tas projām šaujas, tad tas apsmej zirgu un jātnieku.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Vai tu zirgam vari dot spēku un viņam kaklu pušķot ar krēpēm?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Vai tu tam vēlējis lēkt kā sisenim? Kad tas lepni šņāc, tad jaizbīstas.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 Viņš cērt ar kāju ielejā un ir priecīgs ar spēku un iziet pretī apbruņotam pulkam.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 Viņš smejas par bailēm un netrūkstas un nebēg atpakaļ no zobena.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Kad bultas skan makā un šķēpi un zobeni zib,
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 Tad tas raustās, trako un uzcērt zemi un nav turams uz vietas, kad trumetes skan.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 Kad trumetes skan, tad tas iezviedzās, un samana kaušanu no tālienes, kara kungu saukšanu un kara troksni.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Vai caur tavu padomu vanags lidinājās un izplēš savus spārnus pret dienasvidu?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Vai uz tavu vārdu ērglis dodas uz augšu, un taisa savu ligzdu augstumā?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 Viņš dzīvo akmens kalnos un tur paliek uz augstām klintīm un kalnu galiem.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 No turienes viņš lūko pēc barības, un viņa acis redz tālu.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 Viņa bērni dzer asinis, un kur maitas, tur viņš ir.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
