Psalmorum 88
1 Canticum Psalmi, filiis Core, in finem, pro Maheleth ad respondendum. Intellectus Eman Ezrahitæ. Domine, Deus salutis meæ, in die clamavi et nocte coram te.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Intret in conspectu tuo oratio mea, inclina aurem tuam ad precem meam.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Æstimatus sum cum descendentibus in lacum, factus sum sicut homo sine adjutorio,
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 inter mortuos liber; sicut vulnerati dormientes in sepulchris, quorum non es memor amplius, et ipsi de manu tua repulsi sunt.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Posuerunt me in lacu inferiori, in tenebrosis, et in umbra mortis.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Super me confirmatus est furor tuus, et omnes fluctus tuos induxisti super me.
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Longe fecisti notos meos a me; posuerunt me abominationem sibi. Traditus sum, et non egrediebar;
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 oculi mei languerunt præ inopia. Clamavi ad te, Domine, tota die; expandi ad te manus meas.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Numquid mortuis facies mirabilia? aut medici suscitabunt, et confitebuntur tibi?
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Numquid narrabit aliquis in sepulchro misericordiam tuam, et veritatem tuam in perditione?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua? et justitia tua in terra oblivionis?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Et ego ad te, Domine, clamavi, et mane oratio mea præveniet te.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Ut quid, Domine, repellis orationem meam; avertis faciem tuam a me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Pauper sum ego, et in laboribus a juventute mea; exaltatus autem, humiliatus sum et conturbatus.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 In me transierunt iræ tuæ, et terrores tui conturbaverunt me:
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 circumdederunt me sicut aqua tota die; circumdederunt me simul.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Elongasti a me amicum et proximum, et notos meos a miseria.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
