Psalmorum 83

1 Canticum Psalmi Asaph. Deus, quis similis erit tibi? ne taceas, neque compescaris, Deus:

Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!

2 quoniam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te extulerunt caput.

Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.

3 Super populum tuum malignaverunt consilium, et cogitaverunt adversus sanctos tuos.

Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.

4 Dixerunt: Venite, et disperdamus eos de gente, et non memoretur nomen Israël ultra.

Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!

5 Quoniam cogitaverunt unanimiter; simul adversum te testamentum disposuerunt:

Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:

6 tabernacula Idumæorum et Ismahelitæ, Moab et Agareni,

Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,

7 Gebal, et Ammon, et Amalec; alienigenæ cum habitantibus Tyrum.

Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.

8 Etenim Assur venit cum illis: facti sunt in adjutorium filiis Lot.

Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.

9 Fac illis sicut Madian et Sisaræ, sicut Jabin in torrente Cisson.

Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!

10 Disperierunt in Endor; facti sunt ut stercus terræ.

Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.

11 Pone principes eorum sicut Oreb, et Zeb, et Zebee, et Salmana: omnes principes eorum,

Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.

12 qui dixerunt: Hæreditate possideamus sanctuarium Dei.

Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!

13 Deus meus, pone illos ut rotam, et sicut stipulam ante faciem venti.

Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!

14 Sicut ignis qui comburit silvam, et sicut flamma comburens montes,

Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.

15 ita persequeris illos in tempestate tua, et in ira tua turbabis eos.

Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.

16 Imple facies eorum ignominia, et quærent nomen tuum, Domine.

Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!

17 Erubescant, et conturbentur in sæculum sæculi, et confundantur, et pereant.

szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!

18 Et cognoscant quia nomen tibi Dominus: tu solus Altissimus in omni terra.

S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.