Job 40
1 Et adiecit Dominus, et locutus est ad Iob:
És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:
2 Numquid qui contendit cum Deo, tam facile conquiescit? utique qui arguit Deum, debet respondere ei.
Pörölni mer-e a Mindenhatóval a gáncsoló? Istennek a feddője feleljen rá!
3 Respondens autem Iob Domino, dixit:
S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:
4 Qui leviter locutus sum, respondere quid possum? manum meam ponam super os meum.
Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet;
5 Unum locutus sum, quod utinam non dixissem: et alterum, quibus ultra non addam.
egyet szóltam – nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.
6 Respondens autem Dominus Iob de turbine, dixit:
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
7 Accinge sicut vir lumbos tuos: interrogabo te: et indica mihi.
Övezd csak fel férfiként ágyékidat, hadd kérdelek s te tudasd velem.
8 Numquid irritum facies iudicium meum: et condemnabis me, ut te iustificeris?
Vajon ítéletemet bontod-e meg, kárhoztatsz engem, hogy neked legyen igazad?
9 Et si habes brachium sicut Deus, et si voce simili tonas?
Hát van-e karod olyan mint Istené, és olyan hanggal. dörögsz-e mint ő?
10 Circumda tibi decorem, et in sublime erigere, et esto gloriosus, et speciosis induere vestibus.
Ékesítsd csak magadat büszkeséggel és fenséggel, dicsőséget és díszt ölts fel!
11 Disperge superbos in furore tuo, et respiciens omnem arrogantem humilia.
Szórd szét haragod kitöréseit, s láss minden büszkét és alacsonyítsd le;
12 Respice cunctos superbos, et confunde eos, et contere impios in loco suo.
láss minden büszkét és alázd meg és zúzd össze a gonoszokat a maguk helyén;
13 Absconde eos in pulvere simul, et facies eorum demerge in foveam:
rejtsd el őket a porba egyaránt, kötözd le arczukat a rejtekbe:
14 Et ego confitebor quod salvare te possit dextera tua.
akkor én is magasztallak téged, hogy tenjobbod segít neked.
15 Ecce, Behemoth, quem feci tecum, fœnum quasi bos comedet:
Íme csak a víziló, melyet alkottam, mint tégedet: füvet eszik mint a marha.
16 Fortitudo eius in lumbis eius, et virtus illius in umbilico ventris eius.
Íme csak, derekában van az ereje, és hatalma hasának izmaiban.
17 Stringit caudam suam quasi cedrum, nervi testiculorum eius perplexi sunt.
Mereszti farkát, akár a czédrus, czombjainak inai összefonódnak.
18 Ossa eius velut fistulæ æris, cartilago illius quasi laminæ ferreæ.
Csontjai érczcsatornák, tagjai akár a vasdorong.
19 Ipse est principium viarum Dei, qui fecit eum, applicabit gladium eius.
Ő Isten útjainak eleje, a ki alkotta, oda nyújtotta kardját
20 Huic montes herbas ferunt: omnes bestiæ agri ludent ibi.
Mert takarmányt a hegyek teremnek neki, s a mező minden vadja játszadozik ott.
21 Sub umbra dormit in secreto calami, et in locis humentibus.
Lótuscserjék alatt fekszik, nádnak és mocsárnak rejtekében.
22 Protegunt umbræ umbram eius, circumdabunt eum salices torrentis.
Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.
23 Ecce, absorbebit fluvium, et non mirabitur: et habet fiduciam quod influat Iordanis in os eius.
Ha folyam szorongatja, nem ijed meg, bizakodik, midőn egy Jordán tör szájába.
24 In oculis eius quasi hamo capiet eum, et in sudibus perforabit nares eius.
Szemei láttára megfoghatni-e őt, tőrökkel átlyukasztva az orrát?
