詩篇 95

1 さあ、われらは主にむかって歌い、われらの救の岩にむかって喜ばしい声をあげよう。

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 われらは感謝をもって、み前に行き、主にむかい、さんびの歌をもって、喜ばしい声をあげよう。

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 主は大いなる神、すべての神にまさって大いなる王だからである。

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 地の深い所は主のみ手にあり、山々の頂もまた主のものである。

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 海は主のもの、主はこれを造られた。またそのみ手はかわいた地を造られた。

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 さあ、われらは拝み、ひれ伏し、われらの造り主、主のみ前にひざまずこう。

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 主はわれらの神であり、われらはその牧の民、そのみ手の羊である。どうか、あなたがたは、きょう、そのみ声を聞くように。

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 あなたがたは、メリバにいた時のように、また荒野のマッサにいた日のように、心をかたくなにしてはならない。

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 あの時、あなたがたの先祖たちはわたしのわざを見たにもかかわらず、わたしを試み、わたしをためした。

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 わたしは四十年の間、その代をきらって言った、「彼らは心の誤っている民であって、わたしの道を知らない」と。

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 それゆえ、わたしは憤って、彼らはわが安息に入ることができないと誓った。

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.