詩篇 49
1 聖歌隊の指揮者によってうたわせたコラの子の歌 もろもろの民よ、これを聞け、すべて世に住む者よ、耳を傾けよ。
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 低きも高きも、富めるも貧しきも、共に耳を傾けよ。
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 わが口は知恵を語り、わが心は知識を思う。
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 わたしは耳をたとえに傾け、琴を鳴らして、わたしのなぞを解き明かそう。
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 わたしをしえたげる者の不義がわたしを取り囲む悩みの日に、どうして恐れなければならないのか。
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 彼らはおのが富をたのみ、そのたからの多いのを誇る人々である。
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 まことに人はだれも自分をあがなうことはできない。そのいのちの価を神に払うことはできない。
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 とこしえに生きながらえて、墓を見ないためにそのいのちをあがなうには、あまりに価高くて、それを満足に払うことができないからである。
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 まことに賢い人も死に、愚かな者も、獣のような者も、ひとしく滅んで、その富を他人に残すことは人の見るところである。
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 たとい彼らはその地を自分の名をもって呼んでも、墓こそ彼らのとこしえのすまい、世々彼らのすみかである。
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 人は栄華のうちに長くとどまることはできない、滅びうせる獣にひとしい。
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 これぞ自分をたのむ愚かな者どもの成りゆき、自分の分け前を喜ぶ者どもの果である。 (セラ)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 人が富を得るときも、その家の栄えが増し加わるときも、恐れてはならない。
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 彼が死ぬときは何ひとつ携え行くことができず、その栄えも彼に従って下って行くことはないからである。
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 たとい彼が生きながらえる間、自分を幸福と思っても、またみずから幸な時に、人々から称賛されても、
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 彼はついにおのれの先祖の仲間に連なる。彼らは絶えて光を見ることがない。
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 人は栄華のうちに長くとどまることはできない。滅びうせる獣にひとしい。
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
