詩篇 22
1 聖歌隊の指揮者によってあけぼののめじかのしらべにあわせてうたわせたダビデの歌 わが神、わが神、なにゆえわたしを捨てられるのですか。なにゆえ遠く離れてわたしを助けず、わたしの嘆きの言葉を聞かれないのですか。
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 わが神よ、わたしが昼よばわっても、あなたは答えられず、夜よばわっても平安を得ません。
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 しかしイスラエルのさんびの上に座しておられるあなたは聖なるおかたです。
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 われらの先祖たちはあなたに信頼しました。彼らが信頼したので、あなたは彼らを助けられました。
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 彼らはあなたに呼ばわって救われ、あなたに信頼して恥をうけなかったのです。
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 しかし、わたしは虫であって、人ではない。人にそしられ、民に侮られる。
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 すべてわたしを見る者は、わたしをあざ笑い、くちびるを突き出し、かしらを振り動かして言う、
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 「彼は主に身をゆだねた、主に彼を助けさせよ。主は彼を喜ばれるゆえ、主に彼を救わせよ」と。
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 しかし、あなたはわたしを生れさせ、母のふところにわたしを安らかに守られた方です。
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 わたしは生れた時から、あなたにゆだねられました。母の胎を出てからこのかた、あなたはわたしの神でいらせられました。
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 わたしを遠く離れないでください。悩みが近づき、助ける者がないのです。
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 多くの雄牛はわたしを取り巻き、バシャンの強い雄牛はわたしを囲み、
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 かき裂き、ほえたけるししのように、わたしにむかって口を開く。
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 わたしは水のように注ぎ出され、わたしの骨はことごとくはずれ、わたしの心臓は、ろうのように、胸のうちで溶けた。
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 わたしの力は陶器の破片のようにかわき、わたしの舌はあごにつく。あなたはわたしを死のちりに伏させられる。
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 まことに、犬はわたしをめぐり、悪を行う者の群れがわたしを囲んで、わたしの手と足を刺し貫いた。
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 わたしは自分の骨をことごとく数えることができる。彼らは目をとめて、わたしを見る。
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 彼らは互にわたしの衣服を分け、わたしの着物をくじ引にする。
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 しかし主よ、遠く離れないでください。わが力よ、速く来てわたしをお助けください。
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 わたしの魂をつるぎから、わたしのいのちを犬の力から助け出してください。
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 わたしをししの口から、苦しむわが魂を野牛の角から救い出してください。
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 わたしはあなたのみ名を兄弟たちに告げ、会衆の中であなたをほめたたえるでしょう。
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 主を恐れる者よ、主をほめたたえよ。ヤコブのもろもろのすえよ、主をあがめよ。イスラエルのもろもろのすえよ、主をおじおそれよ。
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 主が苦しむ者の苦しみをかろんじ、いとわれず、またこれにみ顔を隠すことなく、その叫ぶときに聞かれたからである。
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 大いなる会衆の中で、わたしのさんびはあなたから出るのです。わたしは主を恐れる者の前で、わたしの誓いを果します。
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 貧しい者は食べて飽くことができ、主を尋ね求める者は主をほめたたえるでしょう。どうか、あなたがたの心がとこしえに生きるように。
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 地のはての者はみな思い出して、主に帰り、もろもろの国のやからはみな、み前に伏し拝むでしょう。
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 国は主のものであって、主はもろもろの国民を統べ治められます。
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 地の誇り高ぶる者はみな主を拝み、ちりに下る者も、おのれを生きながらえさせえない者も、みなそのみ前にひざまずくでしょう。
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 子々孫々、主に仕え、人々は主のことをきたるべき代まで語り伝え、
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 主がなされたその救を後に生れる民にのべ伝えるでしょう。
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
