詩篇 104
1 わがたましいよ、主をほめよ。わが神、主よ、あなたはいとも大いにして誉と威厳とを着、
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 光を衣のようにまとい、天を幕のように張り、
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 水の上におのが高殿のうつばりをおき、雲をおのれのいくさ車とし、風の翼に乗りあるき、
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 風をおのれの使者とし、火と炎をおのれのしもべとされる。
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 あなたは地をその基の上にすえて、とこしえに動くことのないようにされた。
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 あなたはこれを衣でおおうように大水でおおわれた。水はたたえて山々の上を越えた。
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 あなたのとがめによって水は退き、あなたの雷の声によって水は逃げ去った。
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 山は立ちあがり、谷はあなたが定められた所に沈んだ。
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 あなたは水に境を定めて、これを越えさせず、再び地をおおうことのないようにされた。
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 あなたは泉を谷にわき出させ、それを山々の間に流れさせ、
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 野のもろもろの獣に飲ませられる。野のろばもそのかわきをいやす。
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 空の鳥もそのほとりに住み、こずえの間にさえずり歌う。
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 あなたはその高殿からもろもろの山に水を注がれる。地はあなたのみわざの実をもって満たされる。
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 あなたは家畜のために草をはえさせ、また人のためにその栽培する植物を与えて、地から食物を出させられる。
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 すなわち人の心を喜ばすぶどう酒、その顔をつややかにする油、人の心を強くするパンなどである。
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 主の木と、主がお植えになったレバノンの香柏とは豊かに潤され、
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 鳥はその中に巣をつくり、こうのとりはもみの木をそのすまいとする。
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 高き山はやぎのすまい、岩は岩だぬきの隠れる所である。
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 あなたは月を造って季節を定められた。日はその入る時を知っている。
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 あなたは暗やみを造って夜とされた。その時、林の獣は皆忍び出る。
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 若きししはほえてえさを求め、神に食物を求める。
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 日が出ると退いて、その穴に寝る。
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 人は出てわざにつき、その勤労は夕べに及ぶ。
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 主よ、あなたのみわざはいかに多いことであろう。あなたはこれらをみな知恵をもって造られた。地はあなたの造られたもので満ちている。
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 かしこに大いなる広い海がある。その中に無数のもの、大小の生き物が満ちている。
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 そこに舟が走り、あなたが造られたレビヤタンはその中に戯れる。
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 彼らは皆あなたが時にしたがって食物をお与えになるのを期待している。
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 あなたがお与えになると、彼らはそれを集める。あなたが手を開かれると、彼らは良い物で満たされる。
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 あなたがみ顔を隠されると、彼らはあわてふためく。あなたが彼らの息を取り去られると、彼らは死んでちりに帰る。
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 あなたが霊を送られると、彼らは造られる。あなたは地のおもてを新たにされる。
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 どうか、主の栄光がとこしえにあるように。主がそのみわざを喜ばれるように。
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 主が地を見られると、地は震い、山に触れられると、煙をいだす。
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 わたしは生きるかぎり、主にむかって歌い、ながらえる間はわが神をほめ歌おう。
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 どうか、わたしの思いが主に喜ばれるように。わたしは主によって喜ぶ。
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 どうか、罪びとが地から断ち滅ぼされ、悪しき者が、もはや、いなくなるように。わがたましいよ、主をほめよ。主をほめたたえよ。
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
