ヨブ 記 41
1 あなたはつり針でわにをつり出すことができるか。糸でその舌を押えることができるか。
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 あなたは葦のなわをその鼻に通すことができるか。つり針でそのあごを突き通すことができるか。
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 これはしきりに、あなたに願い求めるであろうか。柔らかな言葉をあなたに語るであろうか。
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 これはあなたと契約を結ぶであろうか。あなたはこれを取って、ながくあなたのしもべとすることができるであろうか。
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 あなたは鳥と戯れるようにこれと戯れ、またあなたのおとめたちのために、これをつないでおくことができるであろうか。
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 商人の仲間はこれを商品として、小売商人の間に分けるであろうか。
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 あなたは、もりでその皮を満たし、やすでその頭を突き通すことができるか。
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 あなたの手をこれの上に置け、あなたは戦いを思い出して、再びこれをしないであろう。
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 見よ、その望みはむなしくなり、これを見てすら倒れる。
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 あえてこれを激する勇気のある者はひとりもない。それで、だれがわたしの前に立つことができるか。
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 だれが先にわたしに与えたので、わたしはこれに報いるのか。天が下にあるものは、ことごとくわたしのものだ。
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 わたしはこれが全身と、その著しい力と、その美しい構造について黙っていることはできない。
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 だれがその上着をはぐことができるか。だれがその二重のよろいの間にはいることができるか。
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 だれがその顔の戸を開くことができるか。そのまわりの歯は恐ろしい。
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 その背は盾の列でできていて、その堅く閉じたさまは密封したように、
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 相互に密接して、風もその間に、はいることができず、
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 互に相連なり、固く着いて離すことができない。
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 これが、くしゃみすれば光を発し、その目はあけぼののまぶたに似ている。
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 その口からは、たいまつが燃えいで、火花をいだす。
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 その鼻の穴からは煙が出てきて、さながら煮え立つなべの水煙のごとく、燃える葦の煙のようだ。
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 その息は炭火をおこし、その口からは炎が出る。
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 その首には力が宿っていて、恐ろしさが、その前に踊っている。
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 その肉片は密接に相連なり、固く身に着いて動かすことができない。
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 その心臓は石のように堅く、うすの下石のように堅い。
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 その身を起すときは勇士も恐れ、その衝撃によってあわて惑う。
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 つるぎがこれを撃っても、きかない、やりも、矢も、もりも用をなさない。
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 これは鉄を見ること、わらのように、青銅を見ること朽ち木のようである。
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 弓矢もこれを逃がすことができない。石投げの石もこれには、わらくずとなる。
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 こん棒もわらくずのようにみなされ、投げやりの響きを、これはあざ笑う。
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 その下腹は鋭いかわらのかけらのようで、麦こき板のようにその身を泥の上に伸ばす。
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 これは淵をかなえのように沸きかえらせ、海を香油のなべのようにする。
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 これは自分のあとに光る道を残し、淵をしらがのように思わせる。
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 地の上にはこれと並ぶものなく、これは恐れのない者に造られた。
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 これはすべての高き者をさげすみ、すべての誇り高ぶる者の王である」。
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
