ヨブ 記 37
1 これがためにわが心もまたわななき、その所からとび離れる。
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 聞け、神の声のとどろきを、またその口から出るささやきを。
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 彼はこれを天が下に放ち、その光を地のすみずみまで至らせられる。
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 その後、声とどろき、彼はそのいかめしい声をもって鳴り渡られる。その声の聞える時、彼はいなずまを引きとめられない。
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 神はその驚くべき声をもって鳴り渡り、われわれの悟りえない大いなる事を行われる。
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 彼は雪に向かって『地に降れ』と命じ、夕立ちおよび雨に向かって『強く降れ』と命じられる。
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 彼はすべての人の手を封じられる。これはすべての人にみわざを知らせるためである。
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 その時、獣は穴に入り、そのほらにとどまる。
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 つむじ風はそのへやから、寒さは北風から来る。
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 神のいぶきによって氷が張り、広々とした水は凍る。
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 彼は濃い雲に水気を負わせ、雲はそのいなずまを散らす。
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 これは彼の導きによってめぐる。彼の命じるところをことごとく世界のおもてに行うためである。
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 神がこれらをこさせるのは、懲しめのため、あるいはその地のため、あるいはいつくしみのためである。
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 ヨブよ、これを聞け、立って神のくすしきみわざを考えよ。
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 あなたは知っているか、神がいかにこれらに命じて、その雲の光を輝かされるかを。
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 あなたは知っているか、雲のつりあいと、知識の全き者のくすしきみわざを。
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 南風によって地が穏やかになる時、あなたの着物が熱くなることを。
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 あなたは鋳た鏡のように堅い大空を、彼のように張ることができるか。
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 われわれが彼に言うべき事をわれわれに教えよ、われわれは暗くて、言葉をつらねることはできない。
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 わたしは語ることがあると彼に告げることができようか、人は滅ぼされることを望むであろうか。
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 光が空に輝いているとき、風過ぎて空を清めると、人々はその光を見ることができない。
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 北から黄金のような輝きがでてくる。神には恐るべき威光がある。
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 全能者はわれわれはこれを見いだすことができない。彼は力と公義とにすぐれ、正義に満ちて、これを曲げることはない。
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 それゆえ、人々は彼を恐れる。彼はみずから賢いと思う者を顧みられない」。
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
