ヨブ 記 3
1 この後、ヨブは口を開いて、自分の生れた日をのろった。
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 すなわちヨブは言った、
És szóla Jób, és monda:
3 「わたしの生れた日は滅びうせよ。『男の子が、胎にやどった』と言った夜もそのようになれ。
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 その日は暗くなるように。神が上からこれを顧みられないように。光がこれを照さないように。
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 やみと暗黒がこれを取りもどすように。雲が、その上にとどまるように。日を暗くする者が、これを脅かすように。
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 その夜は、暗やみが、これを捕えるように。年の日のうちに加わらないように。月の数にもはいらないように。
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 また、その夜は、はらむことのないように。喜びの声がそのうちに聞かれないように。
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 日をのろう者が、これをのろうように。レビヤタンを奮い起すに巧みな者が、これをのろうように。
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 その明けの星は暗くなるように。光を望んでも、得られないように。また、あけぼののまぶたを見ることのないように。
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 これは、わたしの母の胎の戸を閉じず、また悩みをわたしの目に隠さなかったからである。
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 なにゆえ、わたしは胎から出て、死ななかったのか。腹から出たとき息が絶えなかったのか。
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 なにゆえ、ひざが、わたしを受けたのか。なにゆえ、乳ぶさがあって、わたしはそれを吸ったのか。
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 そうしなかったならば、わたしは伏して休み、眠ったであろう。そうすればわたしは安んじており、
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 自分のために荒れ跡を築き直した地の王たち、参議たち、
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 あるいは、こがねを持ち、しろがねを家に満たした君たちと一緒にいたであろう。
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 なにゆえ、わたしは人知れずおりる胎児のごとく、光を見ないみどりごのようでなかったのか。
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 かしこでは悪人も、あばれることをやめ、うみ疲れた者も、休みを得、
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 捕われ人も共に安らかにおり、追い使う者の声を聞かない。
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 小さい者も大きい者もそこにおり、奴隷も、その主人から解き放される。
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 なにゆえ、悩む者に光を賜い、心の苦しむ者に命を賜わったのか。
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 このような人は死を望んでも来ない、これを求めることは隠れた宝を掘るよりも、はなはだしい。
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 彼らは墓を見いだすとき、非常に喜び楽しむのだ。
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 なにゆえ、その道の隠された人に、神が、まがきをめぐらされた人に、光を賜わるのか。
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 わたしの嘆きはわが食物に代って来り、わたしのうめきは水のように流れ出る。
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 わたしの恐れるものが、わたしに臨み、わたしの恐れおののくものが、わが身に及ぶ。
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 わたしは安らかでなく、またおだやかでない。わたしは休みを得ない、ただ悩みのみが来る」。
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
