ヨブ 記 27
1 ヨブはまた言葉をついで言った、
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 「神は生きておられる。彼はわたしの義を奪い去られた。全能者はわたしの魂を悩まされた。
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 わたしの息がわたしのうちにあり、神の息がわたしの鼻にある間、
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 わたしのくちびるは不義を言わない、わたしの舌は偽りを語らない。
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 わたしは断じて、あなたがたを正しいとは認めない。わたしは死ぬまで、潔白を主張してやめない。
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 わたしは堅くわが義を保って捨てない。わたしは今まで一日も心に責められた事がない。
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 どうか、わたしの敵は悪人のようになり、わたしに逆らう者は不義なる者のようになるように。
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 神が彼を断ち、その魂を抜きとられるとき、神を信じない者になんの望みがあろう。
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 災が彼に臨むとき、神はその叫びを聞かれるであろうか。
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 彼は全能者を喜ぶであろうか、常に神を呼ぶであろうか。
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 わたしは神のみ手についてあなたがたに教え、全能者と共にあるものを隠すことをしない。
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 見よ、あなたがたは皆みずからこれを見た、それなのに、どうしてむなしい者となったのか。
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 これは悪人の神から受ける分、圧制者の全能者から受ける嗣業である。
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 その子らがふえればつるぎに渡され、その子孫は食物に飽きることがない。
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 その生き残った者は疫病で死んで埋められ、そのやもめらは泣き悲しむことをしない。
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 たとい彼は銀をちりのように積み、衣服を土のように備えても、
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 その備えるものは正しい人がこれを着、その銀は罪なき者が分かち取るであろう。
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 彼の建てる家は、くもの巣のようであり、番人の造る小屋のようである。
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 彼は富める身で寝ても、再び富むことがなく、目を開けばその富はない。
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 恐ろしい事が大水のように彼を襲い、夜はつむじ風が彼を奪い去る。
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 東風が彼を揚げると、彼は去り、彼をその所から吹き払う。
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 それは彼を投げつけて、あわれむことなく、彼はその力からのがれようと、もがく。
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 それは彼に向かって手を鳴らし、あざけり笑って、その所から出て行かせる。
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
