ヨブ 記 19
1 そこでヨブは答えて言った、
Felele pedig Jób, és monda:
2 「あなたがたはいつまでわたしを悩まし、言葉をもってわたしを打ち砕くのか。
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 あなたがたはすでに十度もわたしをはずかしめ、わたしを悪くあしらってもなお恥じないのか。
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 たといわたしが、まことにあやまったとしても、そのあやまちは、わたし自身にとどまる。
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 もしあなたがたが、まことにわたしに向かって高ぶり、わたしの恥を論じるならば、
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 『神がわたしをしえたげ、その網でわたしを囲まれたのだ』と知るべきだ。
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 見よ、わたしが『暴虐』と叫んでも答えられず、助けを呼び求めても、さばきはない。
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 彼はわたしの道にかきをめぐらして、越えることのできないようにし、わたしの行く道に暗やみを置かれた。
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 彼はわたしの栄えをわたしからはぎ取り、わたしのこうべから冠を奪い、
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 四方からわたしを取りこわして、うせさせ、わたしの望みを木のように抜き去り、
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 わたしに向かって怒りを燃やし、わたしを敵のひとりのように思われた。
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 その軍勢がいっせいに来て、塁を築いて攻め寄せ、わたしの天幕のまわりに陣を張った。
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 彼はわたしの兄弟たちをわたしから遠く離れさせられた。わたしを知る人々は全くわたしに疎遠になった。
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 わたしの親類および親しい友はわたしを見捨て、
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 わたしの家に宿る者はわたしを忘れ、わたしのはしためらはわたしを他人のように思い、わたしは彼らの目に他国人となった。
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 わたしがしもべを呼んでも、彼は答えず、わたしは口をもって彼に請わなければならない。
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 わたしの息はわが妻にいとわれ、わたしは同じ腹の子たちにきらわれる。
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 わらべたちさえもわたしを侮り、わたしが起き上がれば、わたしをあざける。
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 親しい人々は皆わたしをいみきらい、わたしの愛した人々はわたしにそむいた。
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 わたしの骨は皮と肉につき、わたしはわずかに歯の皮をもってのがれた。
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 わが友よ、わたしをあわれめ、わたしをあわれめ、神のみ手がわたしを打ったからである。
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 あなたがたは、なにゆえ神のようにわたしを責め、わたしの肉をもって満足しないのか。
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 どうか、わたしの言葉が、書きとめられるように。どうか、わたしの言葉が、書物にしるされるように。
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 鉄の筆と鉛とをもって、ながく岩に刻みつけられるように。
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 わたしは知る、わたしをあがなう者は生きておられる、後の日に彼は必ず地の上に立たれる。
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 わたしの皮がこのように滅ぼされたのち、わたしは肉を離れて神を見るであろう。
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 しかもわたしの味方として見るであろう。わたしの見る者はこれ以外のものではない。わたしの心はこれを望んでこがれる。
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 あなたがたがもし『われわれはどうして彼を責めようか』と言い、また『事の根源は彼のうちに見いだされる』と言うならば、
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 つるぎを恐れよ、怒りはつるぎの罰をきたらすからだ。これによって、あなたがたは、さばきのあることを知るであろう」。
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
