< ヨブ 記 14 >
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 彼は花のように咲き出て枯れ、影のように飛び去って、とどまらない。
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 あなたはこのような者にさえ目を開き、あなたの前に引き出して、さばかれるであろうか。
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 だれが汚れたもののうちから清いものを出すことができようか、ひとりもない。
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 その日は定められ、その月の数もあなたと共にあり、あなたがその限りを定めて、越えることのできないようにされたのだから、
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 彼から目をはなし、手をひいてください。そうすれば彼は雇人のように、その日を楽しむことができるでしょう。
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 木には望みがある。たとい切られてもまた芽をだし、その若枝は絶えることがない。
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 たといその根が地の中に老い、その幹が土の中に枯れても、
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 なお水の潤いにあえば芽をふき、若木のように枝を出す。
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 しかし人は死ねば消えうせる。息が絶えれば、どこにおるか。
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 人は伏して寝、また起きず、天のつきるまで、目ざめず、その眠りからさまされない。
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 どうぞ、わたしを陰府にかくし、あなたの怒りのやむまで、潜ませ、わたしのために時を定めて、わたしを覚えてください。 (Sheol )
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol )
14 人がもし死ねば、また生きるでしょうか。わたしはわが服役の諸日の間、わが解放の来るまで待つでしょう。
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 あなたがお呼びになるとき、わたしは答えるでしょう。あなたはみ手のわざを顧みられるでしょう。
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 その時あなたはわたしの歩みを数え、わたしの罪を見のがされるでしょう。
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 わたしのとがは袋の中に封じられ、あなたはわたしの罪を塗りかくされるでしょう。
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 しかし山は倒れてくずれ、岩もその所から移される。
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 水は石をうがち、大水は地のちりを洗い去る。このようにあなたは人の望みを断たれる。
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 あなたはながく彼に勝って、彼を去り行かせ、彼の顔かたちを変らせて追いやられる。
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 彼の子らは尊くなっても、彼はそれを知らない、卑しくなっても、それを悟らない。
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 ただおのが身に痛みを覚え、おのれのために嘆くのみである」。
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.