Ayub 30
1 "Tetapi sekarang aku ditertawakan mereka, yang umurnya lebih muda dari padaku, yang ayah-ayahnya kupandang terlalu hina untuk ditempatkan bersama-sama dengan anjing penjaga kambing dombaku.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Lagipula, apakah gunanya bagiku kekuatan tangan mereka? Mereka sudah kehabisan tenaga,
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 mereka merana karena kekurangan dan kelaparan, mengerumit tanah yang kering, belukar di gurun dan padang belantara;
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 mereka memetik gelang laut dari antara semak-semak, dan akar pohon arar menjadi makanan mereka.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Mereka diusir dari pergaulan hidup, dan orang berteriak-teriak terhadap mereka seperti terhadap pencuri.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Di lembah-lembah yang mengerikan mereka harus diam, di dalam celah-celah tanah dan sela-sela gunung;
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 di antara semak-semak mereka meraung-raung, mereka berkelompok di bawah jeruju;
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 mereka itulah orang-orang bebal yang tak dikenal, yang didepak dari negeri.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Tetapi sekarang aku menjadi sajak sindiran dan ejekan mereka.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Mereka mengejikan aku, menjauhkan diri dari padaku, mereka tidak menahan diri meludahi mukaku,
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 karena tali kemahku telah dilepaskan Allah dan aku direndahkan-Nya, dan mereka tidak mengekang diri terhadap aku.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Di sebelah kananku muncul gerombolan, dikaitnya kakiku, dan dirintisnya jalan kebinasaan terhadap aku;
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 mereka membongkar jalanku dan mengusahakan kejatuhanku; tidak ada yang menghalang-halangi mereka.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Seperti melalui tembok yang terbelah lebar mereka menyerbu, mereka datang bergelombang di tengah-tengah keruntuhan.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Kedahsyatan ditimpakan kepadaku; kemuliaanku diterbangkan seperti oleh angin, dan bahagiaku melayang hilang seperti awan.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Oleh sebab itu jiwaku hancur dalam diriku; hari-hari kesengsaraan mencekam aku.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Pada waktu malam tulang-tulangku seperti digerogoti, dan rasa nyeri yang menusuk tak kunjung berhenti.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Oleh kekerasan yang tak terlawan koyaklah pakaianku dan menggelambir sekelilingku seperti kemeja.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Ia telah menghempaskan aku ke dalam lumpur, dan aku sudah menyerupai debu dan abu.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Aku berseru minta tolong kepada-Mu, tetapi Engkau tidak menjawab; aku berdiri menanti, tetapi Engkau tidak menghiraukan aku.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Engkau menjadi kejam terhadap aku, Engkau memusuhi aku dengan kekuatan tangan-Mu.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Engkau mengangkat aku ke atas angin, melayangkan aku dan menghancurkan aku di dalam angin ribut.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Ya, aku tahu: Engkau membawa aku kepada maut, ke tempat segala yang hidup dihimpunkan.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Sesungguhnya, masakan orang tidak akan mengulurkan tangannya kepada yang rebah, jikalau ia dalam kecelakaannya tidak ada penolongnya?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Bukankah aku menangis karena orang yang mengalami hari kesukaran? Bukankah susah hatiku karena orang miskin?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Tetapi, ketika aku mengharapkan yang baik, maka kejahatanlah yang datang; ketika aku menantikan terang, maka kegelapanlah yang datang.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Batinku bergelora dan tak kunjung diam, hari-hari kesengsaraan telah melanda diriku.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Dengan sedih, dengan tidak terhibur, aku berkeliaran; aku berdiri di tengah-tengah jemaah sambil berteriak minta tolong.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Aku telah menjadi saudara bagi serigala, dan kawan bagi burung unta.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Kulitku menjadi hitam dan mengelupas dari tubuhku, tulang-tulangku mengering karena demam;
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 permainan kecapiku menjadi ratapan, dan tiupan serulingku menyerupai suara orang menangis."
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
