< Ayub 29 >

1 Maka Ayub melanjutkan uraiannya:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 "Ah, kiranya aku seperti dalam bulan-bulan yang silam, seperti pada hari-hari, ketika Allah melindungi aku,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 ketika pelita-Nya bersinar di atas kepalaku, dan di bawah terang-Nya aku berjalan dalam gelap;
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 seperti ketika aku mengalami masa remajaku, ketika Allah bergaul karib dengan aku di dalam kemahku;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 ketika Yang Mahakuasa masih beserta aku, dan anak-anakku ada di sekelilingku;
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 ketika langkah-langkahku bermandikan dadih, dan gunung batu mengalirkan sungai minyak di dekatku.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Apabila aku keluar ke pintu gerbang kota, dan menyediakan tempat dudukku di tengah-tengah lapangan,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 maka ketika aku kelihatan, mundurlah orang-orang muda dan bangkitlah orang-orang yang sudah lanjut umurnya, lalu tinggal berdiri;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 para pembesar berhenti bicara, dan menutup mulut mereka dengan tangan;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 suara para pemuka membisu, dan lidah mereka melekat pada langit-langitnya;
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 apabila telinga mendengar tentang aku, maka aku disebut berbahagia; dan apabila mata melihat, maka aku dipuji.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 Karena aku menyelamatkan orang sengsara yang berteriak minta tolong, juga anak piatu yang tidak ada penolongnya;
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 aku mendapat ucapan berkat dari orang yang nyaris binasa, dan hati seorang janda kubuat bersukaria;
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 aku berpakaian kebenaran dan keadilan menutupi aku seperti jubah dan serban;
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 aku menjadi mata bagi orang buta, dan kaki bagi orang lumpuh;
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 aku menjadi bapa bagi orang miskin, dan perkara orang yang tidak kukenal, kuselidiki.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Geraham orang curang kuremuk, dan merebut mangsanya dari giginya.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Pikirku: Bersama-sama dengan sarangku aku akan binasa, dan memperbanyak hari-hariku seperti burung feniks.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Akarku mencapai air, dan embun bermalam di atas ranting-rantingku.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Kemuliaanku selalu baru padaku, dan busurku kuat kembali di tanganku.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 Kepadakulah orang mendengar sambil menanti, dengan diam mereka mendengarkan nasihatku.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Sehabis bicaraku tiada seorangpun angkat bicara lagi, dan perkataanku menetes ke atas mereka.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Orang menantikan aku seperti menantikan hujan, dan menadahkan mulutnya seperti menadah hujan pada akhir musim.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Aku tersenyum kepada mereka, ketika mereka putus asa, dan seri mukaku tidak dapat disuramkan mereka.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Aku menentukan jalan mereka dan duduk sebagai pemimpin; aku bersemayam seperti raja di tengah-tengah rakyat, seperti seorang yang menghibur mereka yang berkabung."
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

< Ayub 29 >