Márk 4
1 Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.
Again he began to teach by the seaside. A great multitude was gathered to him, so that he entered into a boat in the sea, and sat down. All the multitude were on the land by the sea.
2 Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:
He taught them many things in parables, and told them in his teaching,
3 „Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.
“Listen! Behold, the farmer went out to sow,
4 És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.
and as he sowed, some seed fell by the road, and the birds came and devoured it.
5 Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
Others fell on the rocky ground, where it had little soil, and immediately it sprang up, because it had no depth of soil.
6 Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
When the sun had risen, it was scorched; and because it had no root, it withered away.
7 Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.
Others fell among the thorns, and the thorns grew up, and choked it, and it yielded no fruit.
8 Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
Others fell into the good ground, and yielded fruit, growing up and increasing. Some produced thirty times, some sixty times, and some one hundred times as much.”
9 Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
He said, “Whoever has ears to hear, let him sh'ma ·hear obey·.”
10 Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
When he was alone, those who were around him with the twelve asked him about the parables.
11 Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;
He said to them, “To you is given the mystery of God’s Kingdom, but to those who are outside, all things are done in parables,
12 hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
that ‘they may be always looking but never seeing; always listening but never understanding. Otherwise, they might turn and their sins ·concrete evil deeds that misses the mark and is without share in the goal· be forgiven.’”
13 És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?
He said to them, “Don’t you understand this parable? How will you understand all of the parables?
14 A magvető az igét hinti.
The farmer sows the word.
15 Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
The ones by the road are the ones where the word is sown; and when they have heard, immediately Satan [Adversary] comes, and takes away the word which has been sown in them.
16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
These in the same way are those who are sown on the rocky places, who, when they have heard the word, immediately receive it with joy.
17 de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
They have no root in themselves, but are short-lived. When oppression or persecution arises because of the word, immediately they are scandalized ·to entrap, to cause weak knees that waiver, stumbling block that causes falling, distrusting one that should be trusted and obeyed, disapproving of authority, to judge unfavorably causing displeasure, indignant·.
18 A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
Others are those who are sown among the thorns. These are those who have heard the word,
19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
and the cares of this age, and the deceitfulness of riches, and the epithumia ·lusts· of other things entering in choke the word, and it becomes unfruitful. (aiōn g165)
20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
Those which were sown on the good ground are those who hear the word, and accept it, and bear fruit, some thirty times, some sixty times, and some one hundred times.”
21 Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?
He said to them, “Is the lamp brought to be put under a basket or under a bed? Is not it put on a stand?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.
For there is nothing hidden, except that it should be made known; neither was anything made secret, but that it should come to light.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
If any man has ears to hear, let him sh'ma ·hear obey·.”
24 Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.
He said to them, “Take heed what you hear. With whatever measure you measure, it will be measured to you, and more will be given to you who hear.
25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
For whoever has, to him will more be given, and he who does not have, even that which he has will be taken away from him.”
26 És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
He said, “God’s Kingdom is as if a man should cast seed on the earth,
27 azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
and should sleep and rise night and day, and the seed should spring up and grow, he does not know how.
28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
For the earth bears fruit: first the blade, then the ear, then the full grain in the ear.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
But when the fruit is ripe, immediately he puts in the sickle, because the harvest has come.”
30 Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
He said, “How will we liken God’s Kingdom? Or with what parable will we illustrate it?
31 A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,
It’s like a grain of mustard seed, which, when it is sown in the earth, though it is less than all the seeds that are on the earth,
32 és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
yet when it is sown, grows up, and becomes greater than all the herbs, and puts out great branches, so that the birds of the sky can lodge under its shadow.”
33 És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.
With many such parables he spoke the word to them, as they were able to hear it.
34 Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
Without a parable he didn’t speak to them; but privately to his own disciples he explained everything.
35 Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“
On that day, when evening had come, he said to them, “Let’s go over to the other side.”
36 Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
Leaving the multitude, they took him with them, even as he was, in the boat. Other small boats were also with him.
37 Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.
A big wind storm arose, and the waves beat into the boat, so much that the boat was already filled.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
He himself was in the stern, asleep on the cushion, and they woke him up, and told him, “Rabbi ·Teacher·, don’t you care that we are dying?”
39 És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
He awoke, and rebuked the wind, and said to the sea, “Peace! Be still!” The wind ceased, and there was a great calm.
40 Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
He said to them, “Why are you so afraid? How is it that you have no trusting faith?”
41 És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“
They were greatly afraid, and said to one another, “Who then is this, that even the wind and the sea obey him?”
