< Rómaiakhoz 9 >

1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
Truth, say I, in Christ, I utter no falsehood, —my conscience bearing witness with me in the Holy Spirit, —
2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
That I have great grief and incessant travail in my heart;
3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
For I could have wished to be accursed, even I myself, from the Christ, in behalf of my brethren my kinsmen according to the flesh; —
4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
Who, indeed, are Israelites, whose are the sonship, and the glory, and the covenants, and the legislation, and the divine service, and the promises,
5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. (aiōn g165)
Whose are the fathers, and of whom is the Christ—according to the flesh—he who is over all, God, blessed unto the ages. Amen. (aiōn g165)
6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
It is not, however, as though the word of God had failed; for, not all they who are of Israel, the same are Israel.
7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
Neither, because they are seed of Abraham, are all children, —but, In Isaac, shall there be called unto thee a seed.
8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
That is—not the children of the flesh, the same are children of God; but, the children of the promise, are reckoned as a seed.
9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
For, of promise, is this word—According to this season, will I come, and Sarah shall have a son.
10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
And, not only so, but, when, Rebekah also, was with child, of one—Isaac our father, —
11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
They, in fact, not being yet born, nor having practised anything good or bad, —in order that the purpose of God by way of election might stand, —not by works but by him that was calling,
12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
It was said unto her—The elder, shall serve the younger;
13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
Even as it is written—Jacob, have I loved, but, Esau, have I hated.
14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!
What, then, shall we say? Is there injustice with God? Far be it!
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
For, unto Moses, he saith—I will have mercy upon whomsoever I can have mercy, and I will have compassion upon whomsoever I can have compassion.
16 Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
Hence, then, it is nor of him that wisheth nor of him that runneth, but of the mercy-shewing God.
17 Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
For the Scripture saith unto Pharaoh—Unto this end, have I raised thee up, that I may thus shew in thee my power, and that I may declare my name in all the earth.
18 Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
Hence, then, —on whom he pleaseth, he hath mercy, and, whom he pleaseth, he doth harden.
19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
Thou wilt say to me, then—Why longer findeth he fault? For, his purpose, who hath withstood?
20 Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
O man! Who, nevertheless, art, thou, that art answering again unto God? Shall the thing formed say unto him that formed it—Why didst thou make me thus?
21 Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
Or hath not the potter a right over the clay—out of the same lump, to make some, indeed, into a vessel for honour, and some for dishonour?
22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
And, if God—wishing to shew his anger and to make known his power—bare, in much patience, with vessels of anger already fitted for destruction,
23 És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
In order that he might make known the riches of his glory upon vessels of mercy which he prepared beforehand for glory, —
24 A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
Whom he also called, even us, not only from among Jews, but also from among the nations, [what then?]
25 A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
As also in Hosea he saith—I will call the not-my-people, My people, and the not-beloved, beloved,
26 És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
And it shall be—in the place where it was said [to them]—not my people are, ye! there, shall they be called—Sons of a Living God.
27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
Isaiah, moreover, exclaimeth over Israel—Though the number of the sons of Israel be as the sand of the sea, the remnant, shall be saved;
28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
For, a complete and concise account, will the Lord make upon the earth.
29 És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
And, even as Isaiah hath before said, —If, the Lord of hosts, had not left us a seed, as Sodom, had we become, and, as Gomorrha, had we been made like.
30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
What, then, shall we say? That, they of the nations, who were not in pursuit of righteousness, have laid hold of righteousness, —a righteousness, however, which is by faith;
31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
Whereas, Israel, though in pursuit of a law of righteousness, unto a law, have not attained.
32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
Wherefore? Because, not by faith but as by works, [have they sought it]: they have stumbled at the stone of stumbling,
33 A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
Even as it is written—Lo! I lay in Zion, a stone to strike against and a rock to stumble over, and, he that resteth faith thereupon, shall not be put to shame.

< Rómaiakhoz 9 >