Rómaiakhoz 8
1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Hence there is now, no, condemnation unto them who are in Christ Jesus;
2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
For, the law of the spirit of life in Christ Jesus, hath set thee free from the law of sin and of death; —
3 Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
For, what was impossible by the law in that it was weak through the flesh, God, by sending his own Son in the likeness of sinful flesh and concerning sin, condemned sin in the flesh,
4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
In order that, the righteous requirement of the law, might be fulfilled in us—who, not according to flesh, do walk, but according to spirit;
5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
For, they who according to flesh have their being, the things of the flesh do prefer, but, they according to the spirit, the things of the spirit;
6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
For, what is preferred by the flesh, [is] death, whereas, what is preferred by the spirit, [is] life and peace; —
7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Inasmuch as, what is preferred by the flesh, [is] hostile towards God, for, unto the law of God, it doth not submit itself, neither in fact can it.—
8 A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
They, moreover, who in flesh have their being, cannot please, God.
9 De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
But, ye, have not your being in flesh, but in spirit, —if at least, God’s Spirit, dwelleth in you; and, if anyone hath not Christ’s Spirit, the same, is not his; —
10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
But, if Christ is in you, the body, indeed, is dead by reason of sin, whereas, the spirit, is life by reason of righteousness;
11 De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
If, moreover, the Spirit of him that raised Jesus from among the dead dwelleth in you, he that raised from among the dead Christ Jesus, shall make alive [even] your death-doomed bodies, through means of his indwelling Spirit within you.
12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
Hence, then, brethren—debtors, we are, not unto the flesh, that, according to flesh, we should live, —
13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
For, if according to flesh ye live, ye are about to die, whereas, if in spirit, the practices of the flesh, ye are putting to death, ye shall attain unto life;
14 Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
For, as many as by God’s Spirit are being led, the same, are God’s sons, —
15 Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
For ye have not received a spirit of servitude, leading back into fear, but ye have received a spirit of sonship, whereby we are exclaiming—Abba! Oh Father!
16 Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
The Spirit itself, beareth witness together with our spirit that we are children of God;
17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
And, if children, heirs also—heirs, indeed, of God, but co-heirs with Christ, —if, at least, we are suffering together, in order that we may also be glorified together.
18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
For I reckon that unworthy are the sufferings of the present season to be compared with the glory about to be revealed towards us;
19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
For, the eager outlook of creation, ardently awaiteth the revealing of the sons of God, —
20 Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
For, unto vanity, hath creation been made subject—not by choice, but by reason of him that made it subject, in hope
21 Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
That, creation itself also, shall be freed—from the bondage of the decay into the freedom of the glory of the sons of God;
22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
For we know that, all creation, is sighing together, and travailing-in-birth-throes together until the present, —
23 Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
And, not only so, but, we ourselves, also, who have the first-fruit of the Spirit—[we] even ourselves, within our own selves do sigh, —sonship ardently awaiting—the redeeming of our body; —
24 Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
For, by our hope, have we been saved, —but, hope beheld, is not hope, for, what one beholdeth, why doth he hope for?
25 Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
If, however, what we do not behold we hope for, with endurance, are we ardently awaiting [it]; —
26 Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
In the selfsame way moreover, even the Spirit, helpeth together in our weakness, —for, what we should pray for as we ought, we know not, but, the Spirit itself, maketh intercession with sighings unutterable,
27 A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
And, he that searcheth the hearts, knoweth what is preferred by the Spirit—that, according to God, he maketh intercession in behalf of saints;
28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
We know, further, that, unto them who love God, God causeth all things to work together for good, —unto them who, according to purpose, are such as he hath called;
29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
For, whom he fore-approved, he also fore-appointed to be conformed unto the image of his Son, that he might be firstborn among many brethren, —
30 A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
And, whom he fore-appointed, the same, he also called, and, whom he called, the same, he also declared righteous, and, whom he declared righteous, the same, he also made glorious: —
31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
What, then, shall we say to a these things? If God [is] for us, who [shall be] against us?
32 A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
He, at least, who his own Son did not spare, but in behalf of us all delivered him up, how shall he not also, with him, all things upon us in favour bestow?
33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
Who shall bring an accusation against the chosen ones of God? God, who declareth righteous?
34 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
Who is he that condemneth? Christ [Jesus] who died?—Nay! rather was raised [from among the dead], —who is on the right hand of God, who also is making intercession in our behalf?
35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
Who shall separate us from the love of the Christ? Shall tribulation, or distress, or persecution, or famine, or nakedness, or peril, or sword?—
36 A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
According as it is written—For thy sake, are we being put to death all the day long, we have been reckoned as sheep for slaughter.—
37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
Nay, in all these things, we are more than conquering through him that hath loved us.
38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
For I am persuaded that—neither death nor life, nor messengers nor principalities, nor things present nor things to come, nor powers,
39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Nor height nor depth, nor any other created thing, shall be able to separate us from the love of God which is in Christ Jesus our Lord.
