Jelenések 7

1 Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.

Pea hili ʻae ngaahi meʻa ni, naʻaku mamata ki he ʻāngelo ʻe toko fā, ʻoku nau tuʻu ʻi he tuliki ʻe fā ʻo māmani, ʻonau puke ʻae matangi ʻe fā ʻo māmani, koeʻuhi ke ʻoua naʻa havili ʻae matangi ki he fonua, pe ki he tahi, pe ki ha ʻakau.

2 És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,

Pea ne u mamata ki ha ʻāngelo ʻe taha naʻe ʻalu hake mei he potu hahake, kuo ʻiate ia ʻae meʻa fakamaʻu ʻoe ʻOtua moʻui: pea naʻe kalanga ia ʻaki ʻae leʻo lahi ki he ʻāngelo ʻe toko fā, naʻe tuku ki ai ke tautea ʻae fonua mo e tahi,

3 Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.

‌ʻO pehē, “ʻOua naʻa tautea ʻae fonua, pe ko e tahi, pe ko e ngaahi ʻakau, kaeʻoua ke ʻosi ʻemau fakaʻilongaʻi ʻae kau tamaioʻeiki ʻa homau ʻOtua ʻi honau foʻi laʻē.”

4 És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.

Pea ne u fanongo ki hono lau ʻokinautolu naʻe fakaʻilongaʻi: naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he ngaahi faʻahinga kotoa pē ʻoe fānau ʻa ʻIsileli, ʻae tokotaha kilu mo e toko fā mano mo e toko fā afe.

5 A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;

Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Siuta ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Lupeni ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Kata ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe.

6 Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;

Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo ʻAsea ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Nafitali ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Manase ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe.

7 A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;

Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Simione ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Livai ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo ʻIsaka ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe.

8 A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.

Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Sepulone ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Siosefa ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe. Naʻe fakaʻilongaʻi ʻi he faʻahinga ʻo Penisimani ʻae tokotaha mano mo e toko ua afe.

9 Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;

Pea hili eni, naʻaku mamata, pea vakai, ko e fuʻu kakai ʻaia kuo ʻikai faʻa lau ʻe ha taha, mei he puleʻanga, mo e faʻahinga, mo e kakai, mo e lea kotoa pē, naʻa nau tutuʻu ʻi he muʻa nofoʻa fakaʻeiʻeiki, pea ʻi he ʻao ʻoe Lami, kuo nau kofuʻaki ʻae ngaahi kofu hinehina tōtōlofa, mo e vaʻa ponga ʻi honau nima;

10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!

Pea naʻa nau kalanga ʻaki ʻae leʻo lahi, ʻo pehē, “ʻOku mei hotau ʻOtua ʻoku nofo ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki, pea mo e Lami, ʻae fakamoʻui.”

11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent,

Pea naʻe tutuʻu takatakai ʻae kau ʻāngelo kotoa pē ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki, pea ʻi he kau mātuʻa mo e meʻa moʻui ʻe fā, pea naʻa nau fakafoʻohifo honau mata ʻi he muʻa nofoʻa fakaʻeiʻeiki, ʻo hū ki he ʻOtua,

12 Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen. (aiōn g165)

‌ʻonau pehē, “ʻEmeni: Ke ʻi hotau ʻOtua ʻo taʻengata pea taʻengata ʻae fakafetaʻi, mo e ongoongolelei, mo e poto, Mo e fakamālō, mo e fakaʻapaʻapa, mo e māfimafi, mo e mālohi. ʻEmeni.” (aiōn g165)

13 Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?

Pea naʻe lea ʻae toko taha ʻoe kau mātuʻa, ʻo pehē mai kiate au, “Ko hai ʻakinautolu ni ʻoku teunga ʻaki ʻae ngaahi kofu hinehina tōtōlofa? Pea ʻoku nau haʻu mei fē?”

14 És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Pea ne u pehē kiate ia, “ʻEiki, heiʻilo koe.” Pea ne pehē mai kiate au, “Ko kinautolu eni naʻe haʻu mei he mamahi lahi, pea kuo nau fō ke hinehina honau kofu tōtōlofa ʻi he taʻataʻa ʻoe Lami.

15 Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

Ko ia ai ʻoku nau ʻi he muʻa nofoʻa fakaʻeiʻeiki ʻoe ʻOtua, ʻo tauhi ia ʻi he ʻaho mo e pō ʻi hono fale tapu: pea ko ia ʻoku nofo ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki, ʻe nofo ia ʻiate kinautolu.

16 Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség:

‌ʻE ʻikai te nau toe fiekaia, pe toe fieinua; pea ʻe ʻikai te nau laʻāina, pe puhengia.

17 Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet.

He ko e Lami ʻoku ʻi he haʻohaʻonga ʻoe nofoʻa fakaʻeiʻeiki te ne matavai moʻui; pea ʻe holoholo ʻe he ʻOtua ʻae loʻimata kotoa pē mei honau mata.”