Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Gott, der du Vergeltung übst, o Jahwe, / Gott, der du Vergeltung übst, erscheine im Lichtglanz!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Erhebe dich, Richter der Erde, / Vergilt den Stolzen nach ihrem Tun!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Wie lange, Jahwe, sollen die Frevler, / Wie lange sollen die Frevler jauchzen?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Sie stoßen trotzige Reden aus, / Alle Übeltäter prahlen.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Dein Volk, o Jahwe, zertreten sie, / Und sie bedrücken dein Erbe.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Witwen und Fremdlinge würgen sie, / Und sie morden die Waisen.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Dabei denken sie noch: "Jah siehet es nicht." / Und: "Der Gott Jakobs beachtet es nicht."
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Merkt doch auf, ihr Toren im Volk, / Und ihr Narren — wann werdet ihr klug?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Der das Ohr gepflanzt — er sollte nicht hören? / Oder der das Auge gebildet, sollte nicht sehn?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Der Völker erziehet, sollte nicht strafen — / Er, der die Menschen Erkenntnis lehrt?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Jahwe kennt der Menschen Gedanken, / Er weiß: Sie sind nichts als leerer Wahn.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Heil dem, den du zurechtweist, Jah, / Den du aus deinem Gesetze belehrst,
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Daß er ruhig bleibe in Unglückstagen, / Wenn dem Frevler die Grube gegraben wird.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Denn nicht verstoßen wird Jahwe sein Volk / Und sein Erbe nimmer verlassen.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Denn das Recht wird zuletzt doch gerecht gehandhabt, / Und alle Redlichen werden das freudig begrüßen.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Wer wird mir beistehn gegen die Frevler, / Wer tritt für mich ein wider Übeltäter?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Wäre nicht Jahwe mein Helfer gewesen — / Ich läge beinahe in Todesstille.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Wenn ich dachte: "Es wankt mein Fuß", / So sützte mich, Jahwe, deine Hand.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Wenn die Sorgen sich türmten in meinem Herzen, / Hast du mich mit deinem Troste erquickt.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Hat Gemeinschaft mit dir der verderbliche Stuhl, / Der Unheil schmiedet "nach dem Gesetz"?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Sie bedrohten schon oft des Gerechten Leben / Und sprachen Unschuldige schuldig.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Doch Jahwe ward mir zur festen Burg, / Mein Gott zum schützenden Fels.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Ihren Frevel hast du ihnen heimgezahlt. / Ob ihrer Bosheit vernichtet er sie, / Es vernichtet sie Jahwe, unser Gott.
