Zsoltárok 92
1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Ein Psalm. Ein Lied für den Sabbattag.
2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Köstlich ist es, Jahwe zu danken / Und deinem Namen, o Höchster, zu spielen,
3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Am Morgen deine Huld zu verkünden / Und deine Treu in den Nächten,
4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Zum Zehnsait und zur Harfe, / Zum rauschenden Spiel auf der Zither.
5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
Denn du, Jahwe, hast mich erfreut durch dein Walten, / Deiner Hände Werke lassen mich jauchzen.
6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Wie herrlich, Jahwe, sind deine Taten, / Wie tief sind deine Gedanken!
7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
Nur ein geistloser Mensch erkennt das nicht, / Nur ein Törichter sieht es nicht ein.
8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Sprießen die Frevler auch auf wie Gras, / Blühen auch alle die Übeltäter — / Vernichtet werden sie doch auf immer!
9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
Du aber, Jahwe, bist ewig erhaben!
10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
Denn sieh, deine Feinde, Jahwe, / Sieh, deine Feinde müssen vergehn, / Sich zerstreun alle Übeltäter.
11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Mir aber hast du die Kraft des Büffels gegeben, / Ich bin übergossen mit frischem Öl.
12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
Mit Lust hat mein Aug meine Laurer geschaut, / Meiner Feinde Vernichtung vernahm mit Freude mein Ohr.
13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
Der Gerechte wird sprossen wie eine Palme, / Wie eine Zeder des Libanons wachsen.
14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Gepflanzt im Hause Jahwes, / Blühn sie in unsers Gottes Höfen.
15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
Sie tragen noch Frucht im Greisenalter, / Saftvoll werden sie sein und frisch, Um zu verkünden: Gerecht ist Jahwe, / Mein Fels, an dem sich kein Tadel findet.
