Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
O God, of vengeance, Lord! O God of vengeance, shine forth.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Lift up thyself, O judge of the Earth! bring a recompense upon the proud.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
How long shall the wicked, O Lord—how long shall the wicked exult?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
They sputter, they speak hard things: all the workers of wickedness boast themselves.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Thy people, O Lord! they crush, and thy heritage they afflict.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
The widow and the stranger they slay, and the fatherless they murder.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
And they say, The Lord will not see, and the God of Jacob will not take notice of it.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Understand, ye brutish among the people: and ye fools, when will ye become intelligent!
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
He that hath planted the ear, shall he not hear? or he that hath formed the eye, shall he not see?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
He that admonisheth nations, shall he not correct? is it not he that teacheth man knowledge!
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
The Lord knoweth the thoughts of man, that they are nought.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Happy is the man whom thou admonisheth, O Lord, and teachest him out of thy law:
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
That thou mayest grant him repose from the days of evil, until the pot be dug for the wicked.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
For the Lord will not cast off his people, and his inheritance will he not forsake.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
For unto righteousness will justice return; and it shall be followed by all the upright in heart.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Who will rise up for me against evil-doers? or who will stand forward for me against the workers of wickedness?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Unless the Lord had been a help unto me, but a little would have been wanting that my soul had dwelt in the silence of death.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
When I said, My foot hath slipped: thy kindness, O Lord, sustained me.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
In the multitude of my [painful] thoughts within me, thy consolations delight my soul.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Can there be associated with thee the throne of destructive wickedness, which frameth mischief as a law?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
They band themselves together against the soul of the righteous, and innocent blood do they condemn.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
But the Lord is become my defence, and my God, the rock of my refuge.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
And he will bring back upon them their own injustice, and in their own wickedness will he destroy them: [yea], he will destroy them—the Lord our God.
