Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
“A prayer of the afflicted, when he is overwhelmed, and poureth out before the Lord his complaint.” O Lord, hear my prayer, and let my cry come unto thee.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Hide not thy face from me on the day when I am distressed; incline unto me thy ear; on the day when I call, answer me speedily.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days vanish in smoke, and my bones are burning like a hearth.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Struck [by heat] like the herb and dried up is my heart; for I forget to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Because of the voice of my groaning my bones cleave to my flesh.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I am like the pelican of the wilderness: I am become like the owl amid ruins.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I watch, and I am become like a [night-]bird sitting alone upon the housetop.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
All the day my enemies reproach me: they that mock me swear by me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For ashes do I eat like bread, and my drink I mingle with weeping;
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Because of thy indignation and thy wrath; for thou hadst lifted me up, and hast cast me down.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days are like a shadow that declineth; and like the herb I wither.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But thou, O Lord, wilt sit enthroned for ever; and thy memorial is unto all generations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Thou wilt indeed arise; thou wilt have mercy upon Zion; for it is time to favor her, for the appointed time is coming.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For thy servants hold dear her stones, and her very dust they cherish.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Then shall nations fear the name of the Lord, and all the kings of the earth thy glory:
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
When the Lord shalt have built up Zion, he appeareth in his glory;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
[When] he hath regarded the prayer of the forsaken, and doth not despise their prayer.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
This shall be written down for the latest generation; and the people which shall be created shall praise the Lord.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For he hath looked down from the height of his sanctuary; the Lord hath cast from heaven his view to the earth:
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
To hear the sighing of the prisoner; to loosen those that are doomed to death:
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
That men may proclaim in Zion the name of the Lord, and his praise in Jerusalem;
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
When people are gathered together, and kingdoms, to serve the Lord.—
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He hath weakened on the way my strength; he hath shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I will say, O my God! take me not away in the midst of my days: throughout all generations are thy years.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
In olden times didst thou lay the foundations of the earth; and the heavens are the work of thy hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
These will indeed perish, but thou wilt ever exist: yea, all of them will wear out like a garment; as a vesture wilt thou change them, and they will be changed;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But thou art ever the same, and thy years will have no end.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of thy servants will dwell [securely], and their seed will be firmly established before thee.
