Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
MAIN Ieowa, Kot ai jaunkamaur, i kin likwir nin ran o ni pon mo’mui.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Kom kotin mueid on, ai kapakap en lelda won komui. Kom kotin kapaik don karon omui kan ai likelikwir.
Pwe nen i me dir en mamauk, o maur i koren ion mela. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Nai kin wadok on ir memelar, nai dueta ol amen, me jolar
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
I wonon nan pun en me melar akan, me wonon nan joujou, me kom jolar kotin kupura, pwe re lokidokilar jan nan lim omui.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Kom kotin kaje ia lar nan joujou, waja rotorot o lol.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Omui onion kin katoutou ia, o kom kotin idan kin ia di omui iluk kan.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Kom kotiki woner kompoke pa i kan waja doo, kom kotin wia kin ia la me jued kot on ir, i jalidier o jo kak pitila.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Maj ai juede kilar ai luet, nin ran karoj i potoan on komui, Main Ieowa, o i kapa won komui pa i kat.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Kom pan kotin kajaleda omui manaman ren me melar akan? De me melar akan pan maurada danke komui?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Re pan kojoia duen omui kalanan nan joujou kan? O wajan mela duen omui melel?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Omui manaman akan pan janjaleda waja rotorot, o omui pun nan jap en me re jolar kin lamelame?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
A i kin potoan likwir on komui, Main Ieowa nin manjan, ai kapakap pan lel won komui.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Main Ieowa, da me kom kotin kaje ia kila, o da me kom okila ki jilan ar mo i?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Nai me luet o jaliel jan ni ai pulepul; i kin kamekamki omui kalom, i koren ion jolar kaporopor.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Omui onion kin kadupal ia di, omui kalom kawe ia Iar
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Re kapil ia pena dueta pil akan jan ni manjan lel jautik, ir karoj kapil ia pena.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Kom kotiki woner kompoke pa I oai warok kan waja doo, rotorot eta ai warok.
