Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Een lied; een psalm van de zonen van Kore. Voor muziekbegeleiding; met de fluit. Een klaag- en leerdicht van Heman, den Ezrachiet. Jahweh, mijn God, overdag roep ik om hulp, En schrei des nachts voor uw aanschijn.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Laat mijn gebed voor uw aangezicht dringen; Luister toch naar mijn klagen.
Want mijn ziel is zat van ellende, Mijn leven het rijk der doden nabij; (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
Men telt mij bij hen, die ten grave dalen, Ik ben als een man, aan het eind van zijn kracht.
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Ik ben als de doden verstoten, Als lijken, die in het graf zijn gelegd: Aan wie Gij niet langer meer denkt, En die aan uw hand zijn onttrokken.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Gij hebt mij in de diepe grafkuil gestort, In duisternis en in de schaduw des doods;
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Uw toorn drukt zwaar op mij neer, Al uw golven slaan over mij heen.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Gij hebt mijn vrienden van mij vervreemd, En ze van mij laten walgen; Ik zit in de knel, en kan er niet uit,
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
Mijn oog versmacht van ellende. De ganse dag, Jahweh, roep ik U aan, En strek mijn handen naar U uit:
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Of doet Gij aan de doden nog wonderen, Staan de schimmen soms op, om U te loven?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Zal men in het graf van uw goedheid gewagen, Van uw trouw in de afgrond;
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Zal men in de duisternis uw wondermacht kennen, Uw gerechtigheid in het land van vergeten?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
Daarom, Jahweh, roep ik U aan, Treedt iedere morgen mijn bede U tegen.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Waarom zoudt Gij mij dan verstoten, o Jahweh, En mij uw aanschijn verbergen?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Van jongsaf ben ik in ellende en zorgen gedompeld, Ik ben radeloos onder de last van uw plagen;
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Uw gramschap slaat over mij heen, Uw verschrikkingen overstelpen mij.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Als water omringen ze mij iedere dag, En sluiten mij helemaal in;
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Gij hebt vrienden en makkers van mij vervreemd, En mijn bekenden door mijn ellende.
