Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Spreuken van Salomon, den zoon van David, Den koning van Israël:
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Ze leren u kennen wijsheid en tucht, Ze geven u begrip voor verstandige woorden;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Ze voeden u op tot heilzame tucht, Rechtschapenheid, plichtsbesef en oprechtheid.
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Aan de onnozelen schenken ze ervaring, Aan jonge mensen doordachte kennis.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Als een wijze ze hoort, zal hij zijn inzicht verdiepen, Een verstandig mens zal er ideeën door krijgen;
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Spreuk en strikvraag zal hij doorzien, De woorden der wijzen en hun problemen.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Het ontzag voor Jahweh is de grondslag der wijsheid; Maar ongelovigen lachen om wijsheid en tucht.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Mijn zoon, luister dus naar de wenken van uw vader, Sla niet in de wind, wat uw moeder u leerde;
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Want het siert uw hoofd als een krans, Uw hals als een snoer.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Mijn zoon, als zondaars u willen verleiden, stem niet toe,
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Als ze u zeggen: Ga met ons mee, Laat ons loeren op bloed, Laat ons zo maar onschuldigen belagen,
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Gelijk de onderwereld hen levend verslinden, Als zij, die ten grave dalen, geheel en al; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Allerlei kostbare schatten zullen we vinden, Onze huizen vullen met buit;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Ge moogt meeloten in onze kring, Eén buidel zullen we samen delen!
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Mijn zoon, ga dan niet met hen mee, En houd uw voet af van hun pad;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Want hun voeten ijlen naar het kwade, En haasten zich, om bloed te vergieten.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Maar zoals het niet geeft, of het net wordt gespannen, Terwijl alle vogels het zien:
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Zo loeren ze slechts op hun eigen bloed, En belagen ze hun eigen leven!
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Zo gaat het allen, die uit zijn op oneerlijke winst: Deze beneemt zijn bezitters het leven.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
De wijsheid roept luid in de straten, Op de pleinen verheft ze haar stem;
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Ze roept op de tinne der muren, En spreekt aan de ingang der poorten:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Hoe lang nog, dommen, blijft gij liever onnozel, Blijven de eigenwijzen verwaand, Willen de dwazen van geen wijsheid horen?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Keert u tot mijn vermaning; Dan stort ik mijn geest over u uit, En maak u mijn woorden bekend.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Maar zo ge weigert, als ik roep, En niemand er op let, als ik mijn hand verhef;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Zo ge mijn raad geheel en al in de wind slaat, En van mijn vermaning niet wilt weten:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Zal ik lachen, wanneer het u slecht gaat, Zal ik spotten, wanneer uw verschrikking komt als een onweer;
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Wanneer uw ongeluk nadert als een orkaan, Wanneer benauwdheid en angst u overvallen!
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Dan zal men mij roepen, maar zal ik niet antwoorden, Zal men mij zoeken, maar mij niet vinden!
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Omdat ze van wijsheid niets wilden weten, En het ontzag voor Jahweh niet hebben verkozen,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Van mijn raad niets moesten hebben, En al mijn vermaan in de wind hebben geslagen:
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Zullen ze eten de vrucht van hun wandel, Verzadigd worden met wat ze beraamden.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Want de onnozelen komen door hun onverschilligheid om, De dwazen storten door hun lichtzinnigheid in het verderf;
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Maar die naar mij luistert, zal in veiligheid wonen, Bevrijd van de vrees voor de rampen!
