Zsoltárok 78

1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

En læresalme av Asaf. Lytt, mitt folk, til min lære, bøi eders ører til min munns ord!

2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Jeg vil oplate min munn med tankesprog, jeg vil la utstrømme gåtefulle ord fra fordums tid.

3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Det vi har hørt og vet, og det våre fedre har fortalt oss,

4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

det vil vi ikke dølge for deres barn, men for den kommende slekt fortelle Herrens pris og hans styrke og de undergjerninger som han har gjort.

5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Han har reist et vidnesbyrd i Jakob og satt en lov i Israel, som han bød våre fedre å kunngjøre sine barn,

6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

forat den kommende slekt, de barn som skulde fødes, kunde kjenne dem, kunde stå frem og fortelle dem for sine barn

7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

og sette sitt håp til Gud og ikke glemme Guds gjerninger, men holde hans bud

8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

og ikke være som deres fedre, en opsetsig og gjenstridig slekt, en slekt som ikke gjorde sitt hjerte fast, og hvis ånd ikke var trofast mot Gud.

9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Efra'ims barn, de rustede bueskyttere, vendte om på stridens dag.

10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

De holdt ikke Guds pakt og vilde ikke vandre i hans lov,

11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

og de glemte hans store gjerninger og de under som han hadde latt dem se.

12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

For deres fedres øine hadde han gjort under i Egyptens land, på Soans mark.

13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Han kløvde havet og lot dem gå gjennem det og lot vannet stå som en dynge.

14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Og han ledet dem ved skyen om dagen og hele natten ved ildens lys.

15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Han kløvde klipper i ørkenen og gav dem å drikke som av store vanndyp.

16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Og han lot bekker gå ut av klippen og vann flyte ned som strømmer.

17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Men de blev ennu ved å synde mot ham, å være gjenstridige mot den Høieste i ørkenen.

18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Og de fristet Gud i sitt hjerte, så de krevde mat efter sin lyst.

19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

Og de talte mot Gud, de sa: Kan vel Gud dekke bord i ørkenen?

20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Se, han har slått klippen så det fløt ut vann, og bekker strømmet over; mon han også kan gi brød, eller kan han komme med kjøtt til sitt folk?

21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Derfor, da Herren hørte det, harmedes han, og ild optendtes mot Jakob, og vrede reiste sig mot Israel,

22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

fordi de ikke trodde på Gud og ikke stolte på hans frelse.

23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

Og han gav skyene der oppe befaling og åpnet himmelens porter.

24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Og han lot manna regne over dem til føde og gav dem himmelkorn.

25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Englebrød åt enhver; han sendte dem næring til mette.

26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

Han lot østenvinden fare ut i himmelen og førte sønnenvinden frem ved sin styrke.

27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

Og han lot kjøtt regne ned over dem som støv og vingede fugler som havets sand,

28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

og han lot dem falle ned midt i deres leir, rundt omkring deres boliger.

29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Og de åt og blev såre mette, og det de lystet efter, gav han dem.

30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

De hadde ennu ikke latt fare det de lystet efter, ennu var deres mat i deres munn,

31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

da reiste Guds vrede sig mot dem, og han herjet blandt deres kraftfulle menn, og Israels unge menn slo han ned.

32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Med alt dette syndet de enda og trodde ikke på hans undergjerninger.

33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Derfor lot han deres dager svinne bort i tomhet og deres år i forskrekkelse.

34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Når han herjet blandt dem, da spurte de efter ham og vendte om og søkte Gud

35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

og kom i hu at Gud var deres klippe, og den høieste Gud deres gjenløser.

36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Men de smigret for ham med sin munn og løi for ham med sin tunge.

37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Og deres hjerte hang ikke fast ved ham, og de var ikke tro mot hans pakt.

38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Men han, han er miskunnelig, han tilgir misgjerning og forderver ikke; mange ganger lot han sin vrede vende om og lot ikke all sin harme bryte frem.

39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

Og han kom i hu at de var kjød, et åndepust som farer avsted og ikke kommer tilbake.

40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

Hvor titt var de ikke gjenstridige mot ham i ørkenen, gjorde ham sorg på de øde steder!

41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Og de fristet Gud på ny og krenket Israels Hellige.

42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

De kom ikke hans hånd i hu den dag han forløste dem fra fienden,

43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

han som gjorde sine tegn i Egypten og sine under på Soans mark.

44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Han gjorde deres elver til blod, og sine rinnende vann kunde de ikke drikke.

45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Han sendte imot dem fluesvermer som fortærte dem, og frosk som fordervet dem.

46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Og han gav gnageren deres grøde og gresshoppen deres høst.

47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Han slo deres vintrær ned med hagl og deres morbærtrær med haglstener.

48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Og han overgav deres fe til haglet og deres hjorder til ildsluer.

49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Han slapp sin brennende vrede løs mot dem, harme og forbitrelse og trengsel, en sending av ulykkes-bud.

50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Han brøt vei for sin vrede, sparte ikke deres sjel for døden, overgav deres liv til pesten.

51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Og han slo alle førstefødte i Egypten, styrkens førstegrøde i Kams telter.

52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Og han lot sitt folk bryte op som en fåreflokk og førte dem som en hjord i ørkenen.

53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Og han ledet dem tryggelig, og de fryktet ikke, men havet skjulte deres fiender.

54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Og han førte dem til sitt hellige landemerke, til det berg hans høire hånd hadde vunnet.

55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Og han drev hedningene ut for deres åsyn og lot deres land tilfalle dem som arvedel og lot Israels stammer bo i deres telter.

56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Men de fristet Gud, den Høieste, og var gjenstridige mot ham, og de aktet ikke på hans vidnesbyrd.

57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

De vek av og var troløse, som deres fedre, de vendte om, likesom en bue som svikter.

58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Og de vakte hans harme med sine offerhauger og gjorde ham nidkjær med sine utskårne billeder.

59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Gud hørte det og blev vred, og han blev såre kjed av Israel.

60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Og han forlot sin bolig i Silo, det telt han hadde opslått blandt menneskene.

61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Og han overgav sin styrke til fangenskap og sin herlighet i fiendens hånd.

62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Og han overgav sitt folk til sverdet og harmedes på sin arv.

63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Ild fortærte dets unge menn, og dets jomfruer fikk ingen brudesang.

64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Dets prester falt for sverdet, og dets enker holdt ikke klagemål.

65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

Da våknet Herren som en sovende, som en helt som jubler av vin.

66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Og han slo sine motstandere tilbake, påførte dem en evig skam.

67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Og han forkastet Josefs telt og utvalgte ikke Efra'ims stamme,

68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

men han utvalgte Juda stamme, Sions berg som han elsket.

69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Og han bygget sin helligdom lik høie fjell, lik jorden, som han har grunnfestet for evig tid.

70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

Og han utvalgte David, sin tjener, og tok ham fra fårehegnene;

71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

fra de melkende får som han gikk bakefter, hentet han ham til å vokte Jakob, sitt folk, og Israel, sin arv.

72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Og han voktet dem efter sitt hjertes opriktighet og ledet dem med sin forstandige hånd.