Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Salmo de Asafe, para o regente, conforme “Jedutum”: Clamo a Deus com minha voz, minha voz a Deus; e ele inclinará seus ouvidos a mim.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
No dia da minha angústia busquei ao Senhor; minha mão estava continuamente estendida; minha alma não se deixava consolar.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Eu ficava me lembrando de Deus, e gemendo; ficava pensativo, e meu espírito desfalecia. (Selá)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Tu mantiveste abertas as pálpebras dos meus olhos; eu estava perturbado, e não conseguia falar.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Eu ficava imaginando os dias antigos, e os anos passados.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
De noite eu me lembrava de minha canção; meditava em meu coração; e meu espírito ficava procurando [entender].
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Será que o Senhor rejeitará para sempre? E nunca mais mostrará seu favor?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
A sua bondade se acabou para sempre? Ele deu fim à [sua] promessa de geração em geração?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Deus se esqueceu de ter misericórdia? Ele encerrou suas compaixões por causa de sua ira? (Selá)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Então eu disse: Esta é a minha dor: os anos em que a mão do Altíssimo [agia].
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Eu me lembrarei das obras do SENHOR; porque me lembrarei de tuas antigas maravilhas.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Meditarei em todos as tuas obras, e falarei de teus feitos.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Deus, santo [é] o teu caminho; quem é deus [tão] grande como [nosso] Deus?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Tu [és] o Deus que faz maravilhas; tu fizeste os povos conhecerem teu poder.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Com [teu] braço livraste teu povo, os filhos de Jacó e de José. (Selá)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
As águas te viram, ó Deus; as águas te viram, [e] tremeram; também os abismos foram abalados.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Grandes nuvens derramaram muitas águas; os céus fizeram barulho; e também tuas flechas correram de um lado ao outro.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
O ruído de teus trovões [estava] nos ventos; relâmpagos iluminaram ao mundo; a terra se abalou e tremou.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Pelo mar [foi] teu caminho; e tuas veredas por muitas águas; e tuas pegadas não foram conhecidas.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Guiaste a teu povo como a um rebanho, pela mão de Moisés e de Arão.
