Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
For the chief musician; after the manner of Jeduthun. A psalm of Asaph. I will call out with my voice to God; I will call with my voice to God, and my God will hear me.
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
In the day of my trouble I sought the Lord; at night I stretched my hands out, and they would not become tired. My soul refused to be comforted.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
I thought of God as I groaned; I thought about him as I grew faint. (Selah)
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
You held my eyes open; I was too troubled to speak.
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
I thought about the days of old, about times long past.
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
During the night I called to mind the song I once sang. I thought carefully and tried to understand what had happened.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Will the Lord reject me forever? Will he never again show me favor?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Was his covenant faithfulness gone forever? Had his promise failed forever?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Had God forgotten to be gracious? Had his anger shut off his compassion? (Selah)
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
I said, “This is my sorrow: the changing of the right hand of the Most High toward us.”
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
But I will call to mind your deeds, Yahweh; I will think about your wonderful deeds of old.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
I will ponder all your deeds and will reflect on them.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Your way, God, is holy; what god compares to our great God?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
You are the God who does wonders; you have revealed your strength among the peoples.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
You gave your people victory by your great power— the descendants of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
The waters saw you, God; the waters saw you, and they were afraid; the depths trembled.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
The clouds poured down water; the cloudy skies gave voice; your arrows flew about.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Your thunderous voice was heard in the wind; the lightning lit up the world; the earth trembled and shook.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Your path went through the sea and your way through the surging waters, but your footprints were not seen.
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
You led your people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
