Zsoltárok 68
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
For the Chief Musician; A Psalm of David, a Song. Let God arise, let his enemies be scattered; Let them also that hate him flee before him.
2 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
As smoke is driven away, so drive them away: As wax melteth before the fire, So let the wicked perish at the presence of God.
3 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
But let the righteous be glad; let them exult before God: Yea, let them rejoice with gladness.
4 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
Sing unto God, sing praises to his name: Cast up a highway for him that rideth through the deserts; His name is Jehovah; and exult ye before him.
5 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
A father of the fatherless, and a judge of the widows, Is God in his holy habitation.
6 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
God setteth the solitary in families: He bringeth out the prisoners into prosperity; But the rebellious dwell in a parched land.
7 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: (Szela)
O God, when thou wentest forth before thy people, When thou didst march through the wilderness; (Selah)
8 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
The earth trembled, The heavens also dropped [rain] at the presence of God: Yon Sinai [trembled] at the presence of God, the God of Israel.
9 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
Thou, O God, didst send a plentiful rain, Thou didst confirm thine inheritance, when it was weary.
10 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Thy congregation dwelt therein: Thou, O God, didst prepare of thy goodness for the poor.
11 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
The Lord giveth the word: The women that publish the tidings are a great host.
12 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
Kings of armies flee, they flee; And she that tarrieth at home divideth the spoil.
13 Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
When ye lie among the sheepfolds, [It is as] the wings of a dove covered with silver, And her pinions with yellow gold.
14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
When the Almighty scattered kings therein, [It was as when] it snoweth in Zalmon.
15 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
A mountain of God is the mountain of Bashan; A high mountain is the mountain of Bashan.
16 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
Why look ye askance, ye high mountains, At the mountain which God hath desired for his abode? Yea, Jehovah will dwell [in it] for ever.
17 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
The chariots of God are twenty thousand, even thousands upon thousands: The Lord is among them, [as in] Sinai, in the sanctuary.
18 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
Thou hast ascended on high, thou hast led away captives; Thou hast received gifts among men, Yea, [among] the rebellious also, that Jehovah God might dwell [with them].
19 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! (Szela)
Blessed be the Lord, who daily beareth our burden, Even the God who is our salvation. (Selah)
20 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
God is unto us a God of deliverances; And unto Jehovah the Lord belongeth escape from death.
21 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
But God will smite through the head of his enemies, The hairy scalp of such a one as goeth on still in his guiltiness.
22 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
The Lord said, I will bring again from Bashan, I will bring [them] again from the depths of the sea;
23 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
That thou mayest crush [them], [dipping] thy foot in blood, That the tongue of thy dogs may have its portion from [thine] enemies.
24 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
They have seen thy goings, O God, Even the goings of my God, my King, into the sanctuary.
25 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
The singers went before, the minstrels followed after, In the midst of the damsels playing with timbrels.
26 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
Bless ye God in the congregations, Even the Lord, [ye that are] of the fountain of Israel.
27 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
There is little Benjamin their ruler, The princes of Judah [and] their council, The princes of Zebulun, the princes of Naphtali.
28 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
Thy God hath commanded thy strength: Strengthen, O God, that which thou hast wrought for us.
29 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
Because of thy temple at Jerusalem Kings shall bring presents unto thee.
30 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
Rebuke the wild beast of the reeds, The multitude of the bulls, with the calves of the peoples, Trampling under foot the pieces of silver: He hath scattered the peoples that delight in war.
31 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
Princes shall come out of Egypt; Ethiopia shall haste to stretch out her hands unto God.
32 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! (Szela)
Sing unto God, ye kingdoms of the earth; Oh sing praises unto the Lord; (Selah)
33 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
To him that rideth upon the heaven of heavens, which are of old; Lo, he uttereth his voice, a mighty voice.
34 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
Ascribe ye strength unto God: His excellency is over Israel, And his strength is in the skies.
35 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
O God, [thou art] terrible out of thy holy places: The God of Israel, he giveth strength and power unto [his] people. Blessed be God.
