Zsoltárok 67

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. (Szela)

Dem Sangmeister, mit Saitenspielbegleitung. Ein Psalm, ein Lied.

2 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Elohim sei uns gnädig und segne uns, / Lasse bei uns sein Antlitz leuchten! (Sela)

3 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

So erkennt man auf Erden deinen Weg, / Dein Heil unter allen Völkern.

4 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Szela)

Völker sollen dich preisen, Elohim, / Es sollen dich preisen die Völker alle.

5 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Die Leute freun sich und frohlocken, / Daß du die Völker recht regierst / Und die Leute auf Erden leitest. (Sela)

6 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Völker sollen dich preisen, Elohim, / Es sollen dich preisen die Völker alle.

7 Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Das Land hat seinen Ertrag geschenkt, / Elohim, unser Gott — er hat uns gesegnet. Elohim wird uns auch ferner segnen, / Und fürchten werden ihn alle Enden der Erde.