Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Dem Sangmeister. Ein Lied. Ein Psalm. / Jauchzt Elohim, alle Lande,
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Besingt seines Namens Ehre, / Preiset ihn herrlich!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sprecht zu Elohim: "Wie hehr sind deine Werke! / Ob deiner großen Macht schmeicheln dir deine Feinde.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Alle Welt muß dir sich beugen und lobsingen, / Lobsingen deinem Namen!" (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommt, schauet die Taten Elohims! / Hehr waltet er unter den Menschenkindern.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Er wandelte Meer in trocknes Land, / Daß man den Strom zu Fuß durchzog. / Drum wollen wir uns sein freun.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Ewig herrscht er in seiner Macht. / Seine Augen schauen die Völker an: / Die Empörer dürfen sich nicht erheben. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Preiset, ihr Völker, unsern Gott, / Laßt laut sein Lob erschallen!
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Er hat uns am Leben erhalten / Und unsern Fuß nicht wanken lassen.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Denn du hast uns geprüft, Elohim, / Hast uns wie Silber geläutert:
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Du hast uns ins Gefängnis geführt, / Auf unsre Lenden Last gelegt.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du hast uns Menschen zu Herren gesetzt; / Wir sind in Feuer und Wasser geraten — / Aber du hast uns hinausgeführt, / Daß wir reiche Fülle genießen.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Drum komm ich mit Brandopfern in dein Haus, / Will dir meine Gelübde bezahlen,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Die meine Lippen kundgetan, / Die mein Mund geredet in meiner Not.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Als Brandopfer bring ich dir feiste Schafe / Zugleich mit der Widder Opferrauch, / Ich opfre Rinder samt Böcken. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommt her, hört zu, ihr Gottesfürchtigen alle! / Erzählen will ich, was er mir getan.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Zu ihm rief ich mit meinem Munde — / Und Lobpreis war auf meiner Zunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Hegte ich Böses in meinem Herzen, / Adonái würde nicht hören.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Aber Elohim hat mich erhört, / Er hat gemerkt auf mein lautes Flehn.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Gepriesen sei Elohim! Er hat mein Gebet nicht abgewiesen, / Seine Gnade mir nicht entzogen.
