Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Til songmeisteren; ein song, ein salme. Ropa fagnadrop for Gud, all jordi!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Syng ut hans namns æra, gjev honom æra til hans pris!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Seg til Gud: «Kor skræmelege dine verk er! For di store magt skuld må dine fiendar gjøla for deg.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
All jordi skal tilbeda deg og syngja deg lov, dei skal syngja um ditt namn.» (Sela)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kom og sjå Guds gjerningar! Skræmeleg er han i gjerning mot menneskjeborni.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Han gjorde havet um til turrlende, gjenom elvi gjekk dei til fots; der gledde me oss i honom.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Han råder med sitt velde æveleg, hans augo gjæter heidningarne; dei tråssuge må ikkje upphøgja seg. (Sela)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
De folk, lova vår Gud, og lat røysti av hans lovsong verta høyrd!
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
han som heldt vår sjæl i live, og ikkje let vår fot vera ustød.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
For du prøvde oss, Gud, du reinsa oss, som dei reinsar sylv.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Du førde oss inn i eit garn, du lagde ei tyngjande byrd på våre lender.
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
Du let menneskje fara yver vårt hovud, me kom i eld og vatn - men du førde oss ut til uppkveikjing.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Eg vil ganga inn i ditt hus med brennoffer; eg vil gjeva deg det eg hev lova,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
det som gjekk yver mine lippor, og som munnen min tala ut då eg var i naud.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Brennoffer av feite sauer vil eg ofra til deg med eim av verar, eg vil ofra både uksar og bukkar. (Sela)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kom og høyr, so vil eg fortelja, alle de som ottast Gud, kva han hev gjort for mi sjæl.
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Til honom ropa eg med min munn, og lovsong var på tunga mi.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Hadde eg stila på urett i mitt hjarta, vilde Herren ikkje høyra.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Men Gud hev høyrt, han lydde på mi bønerøyst.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Lova vere Gud, som ikkje viste mi bøn ifrå seg og ikkje tok frå meg si miskunn!
