Zsoltárok 66
1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
Dem Vorsänger. Ein Psalmlied. Jauchzet Gott, alle Welt!
2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Singet Ehre seinem Namen, machet herrlich sein Lob!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Sprechet zu Gott: Wie wunderbar sind deine Werke! Ob der Größe deiner Macht schmeicheln dir deine Feinde.
4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
Alle Welt bete dich an und lobsinge dir, lobsinge deinem Namen! (Pause)
5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
Kommt her und schauet die Werke Gottes, dessen Tun an den Menschenkindern so wunderbar ist!
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
Er verwandelte das Meer in trockenes Land, durch den Strom gingen sie zu Fuß; daselbst freuten wir uns seiner.
7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
Er herrscht durch seine Kraft ewiglich; seine Augen beobachten die Völker; die Widerspenstigen werden nicht aufkommen gegen ihn. (Pause)
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
Preiset, ihr Nationen, unsern Gott, Lasset laut sein Lob erschallen,
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
der unsre Seelen ins Leben rief und unsre Füße nicht wanken ließ!
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Denn du hast uns geprüft, o Gott, und uns geläutert, wie man Silber läutert;
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
du hast uns ins Gefängnis wandern lassen, hast unsern Lenden eine schwere Last auferlegt;
12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
du hast Menschen über unser Haupt fahren lassen; wir sind in Feuer und Wasser gekommen; aber du hast uns herausgeführt in die Freiheit.
13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
Darum will ich mit Brandopfern in dein Haus kommen und dir meine Gelübde bezahlen,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
welche sich meinen Lippen entrungen haben und die mein Mund geredet hat, als mir bange war.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
Fette Brandopfer will ich dir darbringen samt dem Rauch von Widdern; Rinder samt Böcken will ich zurichten. (Pause)
16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Kommt her, höret zu, alle, die ihr Gott fürchtet; ich will erzählen, was er an meiner Seele getan hat!
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Zu ihm rief ich mit meinem Munde, und Lobpreis war auf meiner Zunge.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Hätte ich Unrecht vorgehabt in meinem Herzen, so hätte der Herr nicht erhört;
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
aber wahrlich, Gott hat erhört, er hat auf die Stimme meines Flehens geachtet.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
Gelobt sei Gott, der mein Gebet nicht abgewiesen und seine Gnade nicht von mir gewendet hat!
