< Példabeszédek 1 >
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Sprüche Salomos, des Sohnes Davids, des Königs von Israel,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
daß man Weisheit und Zucht erlerne und verständige Reden verstehe,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
daß man Gedankenzucht erlange, Rechtssinn, Urteilskraft und Aufrichtigkeit;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
damit den Einfältigen Klugheit, den Jünglingen Erkenntnis und Besonnenheit verliehen werde.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Wer weise ist, hört darauf und vermehrt seine Kenntnisse, und wer verständig ist, eignet sich Fertigkeiten an,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
damit er Sprichwörter und bildliche Rede verstehe, die Worte der Weisen und ihre Rätsel.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Die Furcht des HERRN ist der Anfang der Erkenntnis; nur Toren verachten Weisheit und Zucht!
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Höre, mein Sohn, die Unterweisung deines Vaters und verwirf nicht die Lehre deiner Mutter!
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Denn sie sind ein schöner Kranz für dein Haupt und ein Geschmeide um deinen Hals.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Mein Sohn, wenn dich Sünder überreden wollen, so willige nicht ein,
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
wenn sie sagen: «Komm mit uns, wir wollen auf Blut lauern, wir wollen dem Unschuldigen ohne Ursache nachstellen;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol )
wir wollen sie verschlingen wie der Scheol die Lebendigen, als sänken sie unversehens ins Grab! (Sheol )
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Wir wollen allerlei kostbares Gut gewinnen und unsre Häuser füllen mit Raub;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
schließe dich uns auf gut Glück an, wir wollen gemeinsame Kasse führen!»
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Mein Sohn, geh nicht mit ihnen auf dem Wege, halte deinen Fuß zurück von ihrem Pfad!
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Denn ihre Füße laufen zum Bösen und eilen Blut zu vergießen.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Denn vergeblich wird das Netz ausgespannt vor den Augen aller Vögel;
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
sie aber lauern auf ihr eigenes Blut und stellen ihrem eigenen Leben nach.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Dies ist das Schicksal aller, die nach [ungerechtem] Gewinn trachten: er kostet seinen Besitzern die Seele!
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Die Weisheit ruft draußen laut, öffentlich läßt sie ihre Stimme hören;
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
im ärgsten Straßenlärm schreit sie, an den Pforten der Stadttore hält sie ihre Reden:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Wie lange wollt ihr Einfältigen die Einfalt lieben und ihr Spötter Lust am Spotten haben und ihr Toren Erkenntnis hassen?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Kehret um zu meiner Zurechtweisung! Siehe, ich will euch meinen Geist sprudeln lassen, euch meine Worte kundtun!
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Darum, weil ich rufe und ihr mich abweiset, weil ich meine Hand ausstrecke und niemand darauf achtet,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
weil ihr vielmehr allen meinen Rat verwerfet und meine Zurechtweisung nicht begehret,
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
so werde auch ich eures Unglücks lachen und euer spotten,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
wenn das, was ihr fürchtet, wie ein Wetter über euch kommt und euer Schicksal euch wie ein Wirbelsturm überraschen wird, wenn euch Angst und Not überfällt.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Dann werden sie mich anrufen, aber ich werde nicht antworten; sie werden mich eifrig suchen und nicht finden,
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
darum, daß sie die Erkenntnis gehaßt und die Furcht des HERRN nicht erwählt haben,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
daß sie meinen Rat nicht begehrt und alle meine Zurechtweisung verschmäht haben.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Darum sollen sie von der Frucht ihres eigenen Weges essen und von ihren eigenen Ratschlägen genug bekommen!
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Denn ihre Verirrung bringt die Einfältigen um, und ihre Sorglosigkeit stürzt die Toren ins Verderben.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Wer aber mir gehorcht, wird sicher wohnen und kein Unheil fürchten müssen.