Zsoltárok 56
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
“To the chief musician upon Jonath-elem-rechokim, by David, a Michtham, when the Philistines seized him in Gath.” Be gracious unto me, O God; for man longeth to swallow me up; all the time he oppresseth me fighting.
2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
Those that regard me with envy long to swallow [me] up all the time; for many are they that fight against me, O thou Most High.
3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
The day [when] I am afraid, I will still trust in thee.
4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God will I praise his word, in God I have put my trust; I will not be afraid: what can flesh do unto me?
5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
All the day they wrest my words: against me are all their thoughts for evil.
6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
They come together in troops, they hide themselves, they are those that watch my heels, as though they hoped [to take] my soul.
7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Because of their wrong-doing let me escape from them: in anger cast down the people, O God.
8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
My wanderings hast thou well numbered: put thou my tears into thy bottle; behold, they are numbered by thee.
9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Then shall my enemies retire backward on the day when I call [on thee]: this I know—that God is for me.
10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
In God will I praise the word: in the Lord will I praise the word.
11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God have I put my trust; I will not be afraid: what can man do unto me?
12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
Upon me, O God, [rest] thy vows: I will pay thanksgiving offerings unto thee.
13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
For thou hast delivered my soul from death—yea, behold, my feet from slipping, that I may walk before God in the light of the life.
