Zsoltárok 51
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Smiluj se na me, Bože, po milosti svojoj, i po velikoj dobroti svojoj oèisti bezakonje moje.
2 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Operi me dobro od bezakonja mojega, i od grijeha mojega oèisti me.
3 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
Jer ja znam prijestupe svoje, i grijeh je moj jednako preda mnom.
4 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Samome tebi zgriješih, i na tvoje oèi zlo uèinih, a ti si pravedan u rijeèima svojim i èist u sudu svojem.
5 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Gle, u bezakonju rodih se, i u grijehu zatrudnje mati moja mnom.
6 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Gle, istinu ljubiš u srcu, i iznutra javljaš mi mudrost.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Pokropi me isopom, i oèistiæu se; umij me, i biæu bjelji od snijega.
8 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Daj mi da slušam radost i veselje, da se prenu kosti koje si potro.
9 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Odvrati lice svoje od grijeha mojih, i sva bezakonja moja oèisti.
10 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Uèini mi, Bože, èisto srce, i duh prav ponovi u meni.
11 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Nemoj me odvrgnuti od lica svojega, i svetoga duha svojega nemoj uzeti od mene.
12 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Vrati mi radost spasenja svojega, i duh vladalaèki neka me potkrijepi.
13 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Nauèiæu bezakonike putovima tvojim, i grješnici k tebi æe se obratiti.
14 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Izbavi me od krvi, Bože, Bože, spasitelju moj, i jezik æe moj glasiti pravdu tvoju.
15 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Gospode! otvori usta moja, i ona æe kazati hvalu tvoju.
16 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Jer žrtve neæeš: ja bih je prinio; za žrtve paljenice ne mariš.
17 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Žrtva je Bogu duh skrušen, srca skrušena i poništena ne odbacuješ, Bože.
18 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Po dobroti svojoj, Gospode, èini dobro Sionu, podigni zidove Jerusalimske.
19 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Onda æe ti biti mile žrtve pravde, prinosi i žrtve paljenice; onda æe metati na žrtvenik tvoj teoce.
