Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Bog nad bogovima, Gospod, govori, i doziva zemlju od istoka sunèanoga do zapada.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Sa Siona, koji je vrh krasote, javlja se Bog.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Ide Bog naš, i ne muèi; pred njim je oganj koji proždire, oko njega je bura velika.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Doziva nebo ozgo i zemlju, da sudi narodu svojemu:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Skupite mi svece moje, koji su uèinili sa mnom zavjet na žrtvi.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
I nebesa oglasiše pravdu njegovu, jer je taj sudija Bog.)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Slušaj, narode moj, što æu ti kazati, Izrailju, što æu ti javiti. Ja sam Bog, Bog tvoj.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Neæu te za žrtve tvoje karati; tvoje žrtve paljenice svagda su preda mnom.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ne treba mi uzimati teleta iz doma tvojega, ni jariæa iz torova tvojih.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Jer je moje sve gorsko zvijerje, i stoka po planinama na tisuæe.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Znam sve ptice po gorama, i krasota poljska preda mnom je.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Da ogladnim, ne bih tebi rekao, jer je moja vasiljena i sve što je u njoj.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Zar ja jedem meso volujsko, ili krv jareæu pijem?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Prinesi Bogu hvalu na žrtvu, i izvršuj višnjemu zavjete svoje.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Prizovi me u nevolji svojoj, izbaviæu te, i ti me proslavi.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
A bezbožniku reèe Bog: zašto kazuješ uredbe moje i nosiš zavjet moj u ustima svojima?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
A sam mrziš na nauku, i rijeèi moje bacaš za leða.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Kad vidiš lupeža, pristaješ s njim, i s preljuboèincima imaš dijel.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Usta si svoja pustio da govore zlo, i jezik tvoj plete prijevare.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Sjediš i govoriš na brata svojega, sina matere svoje opadaš.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Ti si to èinio, ja muèah, a ti pomisli da sam ja kao ti. Oblièiæu te, metnuæu ti pred oèi grijehe tvoje.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Razumijte ovo koji zaboravljate Boga! inaèe æu zgrabiti, pa neæe niko izbaviti.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Onaj mene poštuje koji prinosi hvalu na žrtvu i koji je putem na opazu. Ja æu mu pokazati spasenje Božije.
