Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Til songmeisteren; av Korahs born; ein salme. Høyr dette, alle folk, vend øyra til, alle de som bur i verdi,
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
både låge og høge, rik og fatig, alle saman!
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Min munn skal tala visdom, og det som mitt hjarta tenkjer upp, er vit.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Eg vil bøygja mitt øyra til fyndord, eg vil lata upp mi gåta til harpeljod.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Kvi skal eg ottast i dei vonde dagar, når vondskap av mine forfylgjarar kringset meg,
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
dei som set si lit til sitt gods og rosar seg av sin store rikdom?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Ein mann kann ikkje løysa ut ein bror, kann ikkje gjeva Gud løysepengar for honom
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
- utløysingi av deira liv er for dyr, og han let det vera til æveleg tid -
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
so han skulde halda ved å liva for alltid og ikkje sjå gravi.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Nei, han må sjå: Vismenner døyr, dåre og fåviting gjeng burt alle saman og let sitt gods etter seg til andre.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Deira inste tanke er at deira hus skal standa æveleg, deira bustader frå ætt til ætt; dei kallar sin jorder etter sine namn.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Men eit menneskje i høg vyrdnad vert ikkje verande; han er lik dyri, dei må tagna.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
So gjeng det deim som er fulle av tru til seg sjølve, og etter deim fylgjer dei som likar deira tale. (Sela)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Som sauer vert dei førde ned i helheimen, dauden gjæter deim, og dei trurøkne tred deim ned, når morgonen renn; og deira skapnad vert øydelagd av helheimen, so dei hev ingen heimstad lenger. (Sheol h7585)
Men Gud skal løysa ut mi sjæl or handi på helheimen; for han skal taka meg til seg. (Sela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Ottast ikkje når ein mann vert rik, når hans hus kjem til stor æra!
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For han skal ingen ting taka med seg når han døyr; hans æra skal ikkje fara ned etter honom.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Um han og velsignar si sjæl i si livstid, og dei prisar deg for di du gjer deg gode dagar,
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
so skal du då koma til di fedreætt, dei som ikkje ser ljoset i all æva.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Eit menneskje i høg vyrdnad, som ikkje hev vit, vert lik dyri; dei må tagna.
