Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Oh ʼElohim, escuchamos con nuestros oídos, Nos contaron nuestros antepasados Las obras que Tú hiciste en sus días, En los tiempos antiguos.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Con tu mano expulsaste a las naciones Para establecerlos a ellos. Abatiste a los pueblos y los echaste.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
No poseyeron la tierra por su espada, Ni los libró su brazo, Sino tu mano derecha, tu brazo y la luz de tu rostro, Porque te complaciste en ellos.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Tú eres mi Rey, oh ʼElohim. ¡Ordena las victorias de Jacob!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Por medio de Ti sacudiremos a nuestros enemigos. En tu Nombre pisotearemos a los que se levantan contra nosotros.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Porque no confiaré en mi arco, Ni mi espada me salvará.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Pero Tú nos salvaste de nuestros adversarios Y avergonzaste a los que nos aborrecen.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
En ʼElohim nos gloriaremos todo el día Y alabaremos tu Nombre para siempre. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Pero nos desechaste y nos avergonzaste. No sales con nuestros ejércitos.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Nos haces retroceder del adversario. Los que nos aborrecen nos saquean.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Nos entregas como ovejas para el matadero Y nos esparciste entre las naciones.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Vendes a tu pueblo por nada. Ningún beneficio exiges por ellos.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Nos convertiste en oprobio de nuestros vecinos, En escarnio y burla de los que nos rodean.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Nos pusiste como refrán entre las naciones, Un objeto de burla en medio de los pueblos.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Todo el día mi deshonor está delante de mí Y la confusión cubre mi cara,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Por la voz del que me critica y deshonra Por causa del enemigo y del vengativo.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Todo esto nos vino, Pero no nos olvidamos de Ti, Ni fuimos infieles a tu Pacto.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Nuestro corazón no se volvió atrás, Ni nuestros pasos se desviaron de tu senda.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Pero Tú nos aplastaste en un sitio de chacales, Y nos cubriste con la sombra de muerte.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Si nos olvidamos del Nombre de nuestro ʼElohim O alzamos nuestras manos a un ʼelohim extraño,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
¿ʼElohim no demandaría esto? Porque Él conoce los secretos del corazón.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Pero por tu causa nos matan cada día. Somos considerados como ovejas para el matadero.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Despiértate, ʼAdonay. ¿Por qué duermes? Despiértate, no nos rechaces para siempre.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
¿Por qué escondes tu rostro Y te olvidas de la aflicción y de nuestra opresión?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Porque nuestra alma está agobiada hasta el polvo Y nuestro cuerpo está pegado a la tierra.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Levántate, sé nuestra Ayuda. Redímenos por tu misericordia.
