< Zsoltárok 44 >
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
За първия певец. Поучение за Кореевите синове. Боже с ушите си сме чули, нашите бащи са ни разказвали, Какво дело си извършил в техните дни, в древните времена.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Ти си изгорил с ръката Си народите, а тях си насадил; Съкрушил си племена, а тях си разпространил.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Защото не завладяха земята със своя меч, Нито тяхната мишца ги спаси, Но Твоята десница и Твоята мишца, и светлостта на Твоето лице, Защото Твоето благоволение беше към тях.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Ти си Цар мой, Боже; Заповядай да стават победи за Якова.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Чрез Тебе ще повалим неприятелите си; Чрез Твоето име ще стъпчем ония, които се повдигат против нас.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Защото няма да уповавам на лъка си, Нито ще ме избави мечът ми.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Защото Ти си ни избавил от противниците ни, И посрамил си ония, които ни мразят.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
С Бога ще се хвалим всеки ден, И името Ти ще славословим до века. (Села)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Но сега Ти си ни отхвърлил и посрамил, И не излизат вече с нашите войски.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Правиш ни да се върнем назад пред противника; И мразещите ни обират ни за себе си.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Предал си ни като овци за ядене, И разпръснал си ни между народите.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Продал си Своите люде за нищо. И не си спечелил от цената им.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Правиш ни за укор на съседите ни, За присмех и поругание на ония, които са около нас.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Правиш ни за поговорка между народите, За кимване с глава между племената.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Всеки ден позорът ми е пред мене, И срамът на лицето ми ме покрива,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Поради гласа на онзи, който укорява и хули, Поради неприятеля, и отмъстителя.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Всичко това дойде върху нас; Обаче ние не Те забравихме, Нито станахме неверни на Твоя завет.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Сърцето ни не се върна назад, Нито се отклониха стъпките ни от Твоя път,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Макар Ти да си ни съкрушил в пусто място. И да си ни покрил с мрачна сянка.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Ако сме забравили името на нашия Бог, Или сме прострели ръцете си към чужд Бог,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
То не ще ли Бог да издири това? Защото той знае тайните на сърцето.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Не! ние сме убивани заради Тебе цял ден, Считани сме като овци за клане,
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Събуди се, Господи, защо спиш? Стани, не ни отхвърляй за винаги.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Защо криеш лицето Си, И забравяш неволята ни и угнетението ни?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Защото душата ни е снишена до пръстта; Коремът ни е прилепен до земята.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Стани да ни помогнеш, И Избави ни заради милосърдието Си.